Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.

Kedves testvérek, jó napot kívánok!

Ma az Úr megkeresztelkedését ünnepeljük. Néhány nappal ezelőtt csecsemőként láttuk Jézust, akit meglátogattak a háromkirályok; ma pedig felnőttként találjuk a Jordán partján. A liturgia mintegy harminc évnyi ugrásra késztet bennünket, s erről a harminc évről csak egy dolgot tudunk: rejtett életévek voltak, melyeket Jézus a családjával töltött – először néhány évet Egyiptomban migránsként, hogy elkerülje Heródes üldözését, a többi évet pedig Názáretben, elsajátítva József mesterségét. Tehát családban élt, engedelmeskedett szüleinek, tanult és dolgozott.

Megrendítő, hogy a legtöbb időt a földön az Úr így töltötte, a mindennapi, feltűnés nélküli életet élte.

 

Az evangéliumok alapján úgy gondoljuk, hogy három évet töltött prédikálással, csodatételekkel és sok minden mással, hármat, a többi évet, az összes többi évet pedig rejtetten, családja körében töltötte. Örvendetes üzenet ez számunkra: feltárja a mindennapi élet nagyságát, megmutatja, mennyire fontos Isten szemében az élet minden mozdulata és pillanata, a legegyszerűbb is, a legrejtettebb is. 

E harminc rejtett év után kezdődik Jézus nyilvános működése, és pontosan a Jordán folyóban történő megkeresztelkedésével kezdődik. De Jézus Isten, miért keresztelkedik meg hát? János keresztsége bűnbánati szertartás volt, annak volt a jele, hogy a megkeresztelkedő meg akar térni, jobbá akar válni, és bocsánatot kér bűneiért. Jézusnak biztosan nem volt rá szüksége. Keresztelő János ugyanis megpróbál ellenkezni, de Jézus ragaszkodik hozzá. Miért? Mert a bűnösökkel akar lenni: ezért beáll a sorukba, és ugyanazt teszi, amit ők. A népnek, a többieknek a hozzáállásával, azoknak az embereknek a magatartásával, akik, ahogy egy liturgikus himnusz mondja, „mezítelen lélekkel és mezítláb” közelednek. Mezítelen lélekkel, minden takargatás nélkül, pőrén, bűnösen. Ezt a gesztust hajtja végre Jézus: bemegy a folyóba, hogy alámerüljön a mi állapotunkba. A keresztség ugyanis pontosan „alámerülést” jelent.

Szolgálatának első napján Jézus bemutatja nekünk „programnyilatkozatát”. Azt üzeni nekünk, hogy ő nem felülről szabadít meg bennünket, nem egy szuverén döntéssel vagy kényszerítő tettel, rendelettel, nem: ő úgy ment meg, hogy segítségünkre siet, és magára veszi bűneinket.

 

Így győzi le Isten a világ rosszaságát: leereszkedik, és magára veszi annak terhét. Ez az a mód, ahogyan mi is felemelhetünk másokat: nem ítélkezve, nem felszólítva, hogy mit tegyen, hanem mellé állva, osztozva szenvedésében, továbbadva neki Isten szeretetét. Isten felénk tanúsított stílusa a közelség. Ő maga mondta Mózesnek: „Gondoljatok csak bele: melyik néphez vannak olyan közel isteneik, mint amilyen közel én vagyok hozzátok?”

Isten felénk tanúsított stílusa a közelség.

 

Jézusnak ez után az együttérzést kifejező tette után egy rendkívüli dolog történik: az ég megnyílik, és végre kinyilvánul a Szentháromság. A Szentlélek galamb formájában leereszkedik (vö. Mk 1,10), az Atya pedig azt mondja Jézusnak: „Te vagy az én szeretett Fiam” (Mk 1,11). Isten akkor nyilvánul ki, amikor megjelenik az irgalom. Ne felejtsétek el: Isten akkor nyilvánul ki, amikor megjelenik az irgalom, mert ez az ő arca. Jézus a bűnösök szolgájává válik, és Fiúnak hirdettetik ki; leereszkedik hozzánk, és a Lélek leszáll rá. A szeretet szeretetre indít. Ez ránk is érvényes: a szolgálat minden gesztusában, az irgalmasság minden cselekedetében kinyilvánul Isten, Isten letekint a világra. Ez érvényes ránk!

Mielőtt még bármit is tennénk, életünket már a ránk ereszkedett irgalom jellemzi. Ingyenesen mentettünk meg.

 

Az üdvösség ingyenes. Ez Isten irgalmának ingyenes gesztusa felénk. Szentségi módon ez keresztségünk napján történik; de azok is, akik nincsenek megkeresztelve, mindig megkapják Isten irgalmát, mert Isten ott van, vár, várja, hogy a szív ajtaja megnyíljon. Közeledik, és hadd mondjam így: irgalmával megcirógat bennünket.

A Szűzanya, akihez most imádkozunk, segítsen megőrizni identitásunkat, vagyis azt az identitásunkat, hogy „irgalomra leltek” vagyunk, ami hitünk és életünk alapja!

A Szentatya szavai az Angelus elmondása után:

Kedves testvérek!

Szeretném szeretettel köszönteni az Amerikai Egyesült Államok népét, melyet megrendített a kongresszus nemrég történt ostroma. Imádkozom azokért, akik életüket vesztették – öten –, azokban a drámai pillanatokban haltak meg. Megismétlem, hogy az erőszak mindig önpusztító. Az erőszakkal semmit sem nyer az ember, de sok mindent veszít. Arra biztatom az állami hatóságokat és az egész lakosságot, hogy őrizzék meg magas felelősségtudatukat, hogy az emberek megnyugodjanak, hogy előmozdítsák a nemzeti megbékélést és megvédjék az amerikai társadalomban gyökeret eresztett demokratikus értékeket. A Szeplőtelen Szűz Mária, az Amerikai Egyesült Államok védőszentje segítse elevenen tartani a találkozás kultúráját, a gondoskodás kultúráját mint a közjó együttes építésének legjobb módját!

Most pedig szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, akik a médián keresztül kapcsolódtok hozzánk. Mint tudjátok, a járvány miatt ma nem tudtam keresztelni a Sixtus-kápolnában, mint korábban. Szeretném azonban biztosítani imáimról a feliratkozott gyermekeket, valamint szüleiket, keresztszüleiket; és ez érvényes minden olyan gyermekre, aki ebben az időszakban kapja meg a keresztséget, a keresztény identitást, a megbocsátásnak, a megváltásnak a kegyelmét. Isten áldja meg valamennyiüket!

Kedves testvérek, a karácsonyi időszak lezárultával holnap az évközi idővel folytatjuk a liturgiát. Fáradhatatlanul imádkozzunk a Szentlélek világosságáért és erejéért, hogy segítsen szeretettel megélni és ezáltal rendkívülivé tenni a hétköznapi dolgokat! A szeretet az, ami megváltoztat: a hétköznapi dolgok továbbra is hétköznapinak tűnnek, de amikor szeretettel végezzük őket, rendkívülivé válnak. Ha nyitottak és tanulékonyak maradunk a Lélekkel szemben, ő irányítja majd mindennapi gondolatainkat és tetteinket.

Áldott vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír