Sokszor torzan ítéljük meg az Isten látszólagos „tévedéseit”, különösen is a kereszt botrányát. Pedig Isten szeretetének győzelme éppen a kudarcon, elvetettségen, leselejtezésen keresztül valósul meg – mondta a Szentatya június 1-jén a Szent Márta-házban tartott szentmisén. A Vatikáni Rádió írása.

 

Egy elvetett kő, mely szegletkő lesz – kezdte homíliáját Ferenc pápa. – Egy botrányos szégyenfa, mely látszólag a remény egész történetének a végét jelenti, végül a világ üdvösségének kezdete lesz. Isten a gyengeségre épít, de ha valaki az Isten és a népe közötti szeretet történetének a lapjait olvassa, az a tévedések történetének tűnik. Miként a gyilkos szőlőművesekről szóló mai evangéliumi példabeszédben is mintha Isten álmának a tévedéséről lenne szó. Egy gazdaember gyönyörű szőlőt telepít, de a munkások megölik, bárkit is küldjön hozzájuk az uruk. Valójában az élet éppen ezekből a halálokból vesz kezdetet.

A prófétákat, akik Isten embereiként beszéltek a néphez – folytatta a pápa –, nem hallgatták meg, kidobták, leselejtezték őket, de végül is ők válnak Isten dicsőségévé. A Fiú pedig, az utolsó küldött, akit tényleg elvetettek, elítéltek, nem hallgattak meg, ő maga lett a szegletkő. Ez a történet, mely a szeretetről szóló álommal kezdődik, és látszólag a szeretet története, ami aztán a kudarcok történetébe fordul látszólag, de Isten nagy szeretetével végződik, aki az elvetettből teremt üdvösséget.

Itt azonban a tévedések logikája megfordul. Jézus ezt a nép vezetői emlékezetébe idézi, a Szentírásra utalva: „A kő, amit az építők elvetettek, az lett a háznak a szegletköve. Az Úr műve ez, a csoda szemünk láttára történt.” Szép dolog a Szentírásban ezt olvasni, még amikor Isten siralmairól is olvasunk, az Atyáéról, aki sír, amikor a népe nem akar engedelmeskedni, mert ő maga akar isten lenni – figyelmeztetett a Szentatya.

Majd így folytatta: A megváltás útja a kudarcok útja. Az utolsó, a kereszt kudarca egy botrány. De éppen itt győz a szeretet. És a történet, mely egy szeretet-álommal kezdődik, a kudarcok történetével folytatódik, hogy aztán a szeretet győzelmével végződjön: ez Jézus keresztje. Nem szabad elfelejteni ezt az utat, mely egy nehéz út! Miként a miénk is! Ha valaki közülünk lelkiismeret-vizsgálatot tart, meglátja, hányszor is űzte el a prófétákat..., hányszor mondta Jézusnak: „Távozz tőlem!”, hányszor akarta megváltani magát, hányszor gondolta azt, hogy ő az igaz.

Tehát ne felejtsük, hogy a Krisztus keresztjével való halálban nyilvánul meg Istennek a népe iránti szeretete. Hasznos lesz, ha emlékezünk arra, hogy a szeretet történetének ez az emlékezete látszólag kudarcba fullad, de végül győzedelmeskedik. Saját életünk történetét szemlélve is láthatjuk azt a magot, melyet Isten vetett el, tegyük ezért ugyanazt, amit Jézus tett: „megalázta magát” – zárta homíliáját Ferenc pápa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: L'Osservatore Romano

Magyar Kurír