Október 4-én, szerdán délután a VI. Pál-teremben kezdődött meg az első szinódusi ülés, amelynek elején a pápa köszöntötte a résztvevőket. A szinódus nem parlament, vagy baráti összejövetel, hanem egy út, amelyen a Szentlélek vezet minket. Ő az, aki harmóniát teremt a sokféle hang között, megerősít minket a hitben. Az újságíróktól azt kérte a pápa, hogy juttassák el az emberekhez a szinódus lényegét, amely a meghallgatás.

Gedő Ágnes – Vatikán

Október 4-én, Szent Ferenc ünnepén, szerdán délelőtt a Szent Péter-téren bemutatott szentmisével nyitotta meg a pápa a szinodalitás témájával foglalkozó szinódust, amely október 29-ig tart a vatikáni VI. Pál-teremben. A délután folyamán sor került az első kongregációs ülésre a pápa köszöntőjével, Grech bíboros főtitkár és Hollerich bíboros főrelátor előadásaival, akik ismertették a szinódus munkadokumentumát.

 

Ferenc pápa Nagy Szent Vazulnak a Szentlélekről írt gondolatait ajánlotta a szinódusi résztvevők figyelmébe, amelynek szövegét valamennyien megkapták elmélkedésre. Ez segít a helyes hozzáállás megteremtésében, ugyanis a szinódus nem parlamenti ülés, nem is baráti összejövetel, ahol az adott pillanat kérdéseit megoldjuk vagy véleményezzük. Ne feledjük, kedves testvérek, hogy a szinódus főszereplői nem mi vagyunk, hanem a Szentlélek. Ha hagyjuk, hogy emberi, személyes, ideológiai érdekek mentén folyjon a munka, akkor inkább parlamenti ülés lesz, míg ha elfogadjuk a Lélek vezetését, egy szép szinódus áll előttünk – mondta a pápa.

 

A Szentlélek az egyházi élet főszereplője, az üdvözítő terv a Lélek kegyelmének segítségével teljesedik be az emberek számára. A Szentlélek egy mély és változatos mozgatóerőt jelent az egyházi közösségben, Pünkösd „felfordulását”. Amikor mindenki más nyelven szól, de a Lélek harmóniába fogja a különböző hangokat. Ez nem egyformaság, nem szintézis, hanem az egymástól eltérő részek közötti egység. Minden keresztény közösségnek, minden személynek megvan a maga sajátossága, melyeket a Lélek az egyház szimfóniájába illeszt, mi nem vagyunk rá képesek. A Lélek kézen fog és vigasztal, mint egy édesanya. Vigyáz az egyházra, nekünk pedig meg kell tanulni meghallani a Lélek hangjait: mindegyik más, meg kell tanulnunk megkülönböztetni őket.

 

Ferenc pápa figyelmeztetett: ne szomorítsuk el a Szentlelket üres szavakkal, világias, pletykálkodó beszéddel, mely oly gyakori betegség az egyházban. Legalább itt a szinódusi üléseken, ha valakivel nem értünk egyet, akkor menjünk oda az adott püspökhöz, apácához vagy laikushoz és mondjuk meg neki szemtől szembe, ettől lesz szinódus – tanácsolta a pápa, majd visszatért a Szentlélek gondolatához. A Lélek megerősít minket a hitben, hagyjunk neki teret a teológiánkban. Ne foglaljuk el helyét világi dolgokkal, még ha azok jók is, mint a józan ész, ami segíthet, de a Lélek visz tovább. Tanuljunk meg a Szentlélekkel élni egyházunkban, és ehhez segítenek Nagy Szent Vazul írásai.

Végezetül az újságírókhoz fordulva a pápa azt kérte, hogy értessék meg a közvéleménnyel, hogy a szinódus elsősorban a meghallgatásról, az elcsendesedésről szól.