Múlt hétvégén tartotta Rómában nagykáptalanját a Segítő Szűz Mária Leányai Intézménye, vagyis a Don Bosco alapította szalézi nővérek közössége. Ferenc pápa október 2-én pénteken látogatott el a nagykáptalanra és arra kérte őket, hogy teremtő hűséggel ápolják eredeti karizmájukat, majd a nemzedékek és kultúrák rendi együttélését ajánlotta nekik egyfajta szinodális útként.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán

„Teremtő közösség a kortárs világ szívében” – mottóval tartotta a szalézi nővérek vezetősége rendi nagykáptalanját, melynek során Mária kánai szavairól elmélkedtek: „Tegyétek, amit mond!”. Mária soha nem mutat saját magára, hanem mindig Jézusra – kezdte beszédét Ferenc pápa. Szítsátok fel az Intézmény hivatásbéli termékenységének eredeti frissességét! – emlékeztette őket célkitűzésükre. Ehhez fel kell fedezni a megszentelt életben azt, amit az Atya hirdet a Fián keresztül a Szentlélekben, hogy betölthessék az ő szeretete, jósága és szépsége műveit. Szem előtt tartva a mai kihívásokat, újítsák meg az Istennek kimondott korábbi „igen”-jüket. Ennek legnagyobb ellensége az „evilági lelkiség”, mely a pápa szerint rosszabb a bűnnél. Csalárd módon, jólnevelten lép be a szerzetesházakba, szinte észrevétlenül, ám egyszerre csak minden rosszabbra fordul, mint kezdetben volt. Amikor az Istennek szentelt személy a körülötte lévő dolgokra figyel és saját státuszára, akkor „képzett kisasszony” lesz belőle. Éppen ezért kell „teremtő hűséggel ápolni az eredeti karizmát”, ami soha nem lehet „bebalzsamozott ereklye”. 

                                     

A nagykáptalan témái közül a pápa kiemelte a közösségeken belül a nemzedékek és kultúrák közötti szívélyes és testvéri kapcsolat ápolásának a feladatát. Ehhez társuljanak a többi szerzetes közösséggel együtt vállalt feladatok, de csak akkor, ha mindenki megmarad saját eredeti rendi családja jól ápolt légkörében, máskülönben meneküléssé válik. Ez egyénként egy konkrét módja a szinodális útonjárásnak. Külön kitért Ferenc pápa a nemzedékek együttélésére és arra figyelmeztetett, hogy az idősek és fiatalok szétválasztása a közösség megszűnéséhez vezet. Konkrét példaként említett egy argentin szerzetesházat, ahol az elzárva tartott idős szerzetesnővérek szívük fájdalmában és szomorúságában haltak meg. Felidézte Kis Szent Teréz példáját, aki állhatatosan és hőségesen ápolta rendháza egyik, kissé idegbeteg nővértársát. Egy magával hozott és a nővéreknek ajándékozott könyvből a pápa felidézte az első szaléziek missziós lendületét, mint Don Enrico Pozzoli, aki Argentinába érkezve Buenos Aires határvidékein kezdte meg szolgálatát. Életszentsége és lelkipásztori buzgalma sok embert vonzott. Végül Ferenc pápa arra emlékeztette a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményének a képviselőit, hogy alapításuk 150. évfordulójára készülődve újítsák meg és frissítsék fel hivatásbéli és missziós elkötelezettségüket. Szűz Máriához hasonlóan legyenek anyai és gyengéd szívűek, mindig közel az emberekhez, főként a fiatalokhoz, mert ez az eredeti szaléziánus stílus: meghallgatás, tevékeny jelenlét és szeretet a fiatalok iránt.

Áldása előtt az imájukat kérte saját maga számára, mert „nem könnyű pápának lenni”.