A pápa püspökké szentelte Peter Brian Wellst, akit február 13-án nevezett ki apostoli nunciusnak Dél-Afrikába, Botswanába, Lesothóba és Namíbiába; valamint Miguel Ángel Ayuso Guixot-t, a Vallások közti Párbeszéd Pápai Tanácsának titkárát.

Homíliájában a pápa a püspöki szolgálat lényegéről elmélkedett: Krisztus, az örök főpap az, aki a püspök szolgálatán keresztül tovább hirdeti az üdvösség evangéliumát, és a hit szentségein keresztül megszenteli a híveket. Krisztus az, aki a püspök atyaságában növeli teste, az egyház új tagjait. Krisztus az, aki a püspök bölcsességében és óvatosságában vezeti Isten népét földi zarándokútján egészen az örök boldogságig. Krisztus az, aki prédikál, aki létrehozza az egyházat és termékennyé teszi azt, Krisztus vezet – foglalta össze a püspöki szolgálat lényegét Ferenc pápa. Az evangélium szavaival fordult a szentelendő püspökökhöz: „Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg, aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki küldött engem” – így szól Jézus az apostolokhoz.

A püspökség szolgálatot, nem pedig kitüntetést jelent. A püspöknek elsősorban szolgálnia, nem pedig uralkodnia kell a Mester parancsa szerint: „A legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga” (vö. Lk 22,26). Legyenek szolgák, mindenki szolgái, a legnagyobbaké és a legkisebbeké. Isten szavát hirdessék mindig, alkalmas és alkalmatlan időben egyaránt. Intsenek, buzdítsanak nagylelkűen és a tanításnak megfelelően. Az ima és a rájuk bízott nép iránti áldozat révén merítsenek Krisztus szentségének teljességéből, hogy részesüljenek a gazdag isteni kegyelemből. Sose feledjék el, hogy a püspök első számú feladata az ima: ezt mondta Péter a hét diakónus kiválasztása napján. A második feladat az igehirdetés, aztán jön a többi. De az első az ima. Amelyik püspök nem imádkozik, nem tud majd semmit csinálni – hangsúlyozta a pápa.

Az új püspökök kövessék mindig a Jó Pásztor példáját, ismerjék és gondozzák a rájuk bízott nyájat. Ne feledjék, hogy minden papír mögött egy személy áll. Minden egyes levél mögött, ami hozzájuk érkezik, egy ember áll, akit nekik meg kell ismerniük. Atyai és testvéri szeretetettel szeressék az Isten által rájuk bízott embereket, először is a papokat és a diakónusokat. Szomorú olyan történeteket hallani, amikor egy pap szeretett volna a püspökével beszélni, de a titkárától vagy titkárnőjétől azt a választ kapta, hogy mennyire nagyon sok dolga van, ezért három hónapon belül nem tudja őt fogadni. A püspök legközelebbi felebarátja a papja. Ha nem szereti az első felebarátját, nem lesz képes a többit sem szeretni. A püspökök álljanak közel a papokhoz, a diakónusokhoz, a munkatársaikhoz, a szegényekhez, a védtelenekhez és mindazokhoz, akik befogadásra és segítségre szorulnak. Nézzenek a hívek szemébe, egyenesen a szemükbe, hogy így a szívükbe lássanak. És azért is, hogy az a hívő, legyen az pap, diakónus vagy világi személy beleláthasson a püspök szívébe is.

Figyeljenek oda mindazokra, akik nem tartoznak Krisztus egyetlen aklához, mert az Úr őket is rájuk bízta. Ne feledjék, hogy a katolikus egyházban, amelyet a szeretet köteléke kapcsol egybe, a püspöki kollégiumban egyesülnek, és magukban kell hordozniuk minden egyház iránti gondoskodásukat.

Szeretettel őrködjenek az egész nyáj felett, amelyet a Szentlélek rájuk bízott Isten egyházának vezetésére. Tegyék ezt az Atya nevében, akinek képmását jelenvalóvá teszik; Fia, Jézus Krisztus nevében, aki révén mesterek, papok és lelkipásztorok lettek; és végül a Szentlélek nevében, aki életet ad az egyháznak és hatalmas erejével támogatja gyengeségünket. Az Úr kísérje az új püspököket az úton, amelyet ezen a napon kezdtek meg – fohászkodott végül Ferenc pápa a püspökszentelési szentmisén.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír