Tekintsetek mindig magasra, nagyban gondolkodjatok – erre hívta Ferenc pápa a papságot, különösen a fiatal papokat. Június 1-jén audiencián fogadta a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit; a háromnapos tanácskozáson részt vett Tóth Tamás pápai káplán, a Pápai Magyar Intézet rektora is.

Aki megkapja a felszentelt szolgálat nagy ajándékát, egy vonzó és egyben elvárásokkal teli út előtt áll – emlékeztetett a pápa. Felhívta a figyelmet az átfogó képzésre, amelyet a 2016 végén kiadott Ratio fundamentalis dokumentum is kijelöl. A pápa a hívás varázsáról és a vele járó elkötelezettséget igénylő elvárásokról szólt a plenáris ülés résztvevőinek.

A fiatal papokról szólva elmondta, hogy megélik szolgálatuk kezdetének örömét mindazzal együtt, amit elvesztettek miatta. Egy fiatal pap szíve az első tervek lelkesedése és az apostoli fáradozás aggodalma között él, amelyekbe bizonyos félelemmel merül el. Ez a bölcsesség jele. Vállára kezd nehezedni a felelősség, a számos pasztorális elkötelezettség és Isten népének elvárásai. Hogyan éli tehát meg mindezt egy fiatal pap? Mit hordoz szívében? Mire van szüksége, hogy lábai ne bénuljanak le a félelem és az első nehézségek láttán, miközben siet elvinni az evangéliumi örömhírt az embereknek? – tette fel a kérdést a szentatya.

Mindenekelőtt ne bélyegezzük meg a fiatalokat azzal, hogy „cseppfolyós” nemzedék, akikből hiányzik a szenvedély és nem rendelkeznek ideálokkal. Az a tény, hogy vannak törékeny, irányt vesztett, szétesett vagy a fogyasztás és az individualizmus kultúrájától megfertőzött fiatalok, ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy a fiatalokra kreatív, leleményes, a változásban bátor, másokért és az olyan eszmékért, mint a szolidaritás, igazságosság és béke önmagukat feláldozni képes emberekre tekintsünk. A fiatal papokra tehát mint az Isten Szavától megvilágosodott személyekre tekintsünk – hívott Ferenc pápa. Majd ezt üzente nekik: kiválasztottak vagytok, kedvesek vagytok az Úrnak!

Ezt követően egy másik szempontot is kiemelt a fiatal papokkal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy olyan plébánosokat és püspököket találjanak, akik ösztönzik őket, és nemcsak azért várják őket, mert helyettesítésre és az üres helyek betömésére van szükség. Komolyan meg kell tehát vizsgálni a hivatásuk hitelességét, és sosem szabad egyedül hagyni őket. Ha a püspöknek a titkára átad egy listát, hogy kik keresték aznap, és látja, hogy kereste egy pap, ha aznap nagyon elfoglalt, akkor este vagy legkésőbb következő nap hívja vissza, és beszéljék meg a dolgokat, értékeljék ki azokat együtt, ha sürgős, ha nem – kérte a pápa. Az a fontos, hogy a pap érezze, van egy hozzá közel álló atya mellette.

Végül három ajánlást fogalmazott meg a pápa a papoknak, különösen is a fiatal papoknak: fáradhatatlanul imádkozni, mindig előrehaladni, szívvel végezni a szolgálatot. Imádkozzanak fáradhatatlanul, még azon az áron is, hogy a fáradtságtól elalszanak az Oltáriszentség előtt. Ettől ne féljenek, az Úrnak tetszik ez. Csak legyenek ott Előtte. Továbbá legyenek mindig úton, egy pap ugyanis sohasem „érkezik meg”. Tehát mindig legyenek naprakészek, és maradjanak nyitottak Isten meglepetéseire. Küzdjenek az önmagukra hivatkozás ellen, maradjanak meg a közösség hálójában anélkül, hogy saját elgondolásaikra összpontosítanának. Szívvel végezzék szolgálatukat, mert a papi élet nem a vallásgyakorlás vagy a liturgikus szertartások bürokratikus hivatala. Sokat beszéltünk már a „bürokratikus papról”, az „állami papságról”, aki nem a nép pásztora – jegyezte meg Ferenc pápa. A papi életet úgy éljük meg, hogy a magasba tekintünk, és nagyban gondolkodunk – buzdította a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit a Szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír