A legrosszabb pillanatokban, a szomorúság és a fájdalom idején, még a sértésekkel szemben is válasszuk az imádság, a türelem és az Istenbe vetett remény útját anélkül, hogy a hiúság kelepcéjébe esnénk – mondta péntek reggeli homíliájában, a Szent Márta-ház kápolnájában tartott szentmisén a pápa.

A mai olvasmány (Tób 11,5–17) Tóbiás könyvéből Tóbit próbatételét és meggyógyítását beszéli el. Ehhez fűzve gondolatait a szentatya megállapította, hogy teljesen normális történetről, egy apósról és menyéről van szó: Tóbit – Tóbiás apja, aki megvakult – és Sára, Tóbiás felesége a főszereplő, akit korábban gyilkossággal vádoltak. Ebből az olvasmányból megértjük, hogy az Úr hogyan viszi előre az emberek életét – a miénket is. Tóbit és Sára jó és rossz pillanatokat éltek át, miként egész életükben. Tóbitot üldözte, kigúnyolta, sértegette a felesége, aki azonban nem volt gonosz asszony, hiszen azért dolgozott, hogy vezesse a háztartást, mert a férfi vak volt. Sárát is sértegették, ő is sokat szenvedett. Mindketten borúlátók voltak ezekben a pillanatokban, és azt gondolták, jobb lenne meghalni.

Mindannyian átélünk rossz, sötét pillanatokat, talán nem ennyire erősen, mint itt, de tudjuk, mit érez az ember a sötétség, a fájdalom, a nehézség pillanataiban. Sára azonban ezt gondolja: „Ha én fölakasztom magam, szenvedést okozok a szüleimnek”, és megáll imádkozni. Tóbit pedig így érvel: „De hát ez az én életem, menjünk tovább”, és csak imádkozik és imádkozik. Ez a hozzáállás ment meg minket a rossz percekben: az imádság, a türelem – mert mindketten türelmesek a fájdalmukkal szemben – és a remény, hogy Isten meghallgat minket, és elmulasztja e csúf pillanatokat. A szomorúság perceiben, legyen az kicsi vagy nagy bánat, a sötét pillanatokban a gyógyír az imádság, a türelem és a remény. Ne feledjük! – hangsúlyozta szentbeszédében Ferenc pápa.

Vannak szép mozzanatok is Tóbit és Sára életében, mégsem beszélhetünk regényes happy endről. A próbatétel után az Úr közeledik hozzájuk, és megmenti őket. Vannak szép, hiteles pillanatok, mint ez, amelyek nem egy kozmetikázott, művi szépség felvillanó pillanatai, hanem a lélek szépsége. És mit tesznek mindketten a szép pillatokban? Hálát adnak Istennek, kitárják szívüket a hálaimában – magyarázta a Szentatya.

Tegyük föl mi is magunknak a kérdést, hogy életünk különböző helyzeteiben képesek vagyunk-e átlátni, mi történik a lelkünkben. Tudva, hogy a nehéz pillanatok a mi keresztünk, amikor imára, türelemre és egy kis reményre van szükség. El kell kerülni a hiúság csapdáját, mert az Úr mindig mellettünk áll, amikor hozzá fordulunk az imában, köszönetet mondva neki az örömért, amellyel megajándékozott minket. Sára, végiggondolva a dolgot, rájött, hogy nem kell felakasztania magát; Tóbit észrevette, hogy várnia kell az imádságban, a reményben, az Úr üdvösségében – emlékeztetett a pápa, arra buzdítva a híveket, hogy olvassák el újra Tóbiás könyvének e fejezetét.

„Kérjük az Úr kegyelmét, hogy átlássuk, mi történik életünk rossz pillanatainkban, és megértsük, hogyan tudunk továbbmenni; hogy tudjuk, mi történik a szép pillanatokban, és ne hagyjuk magunkat megtéveszteni a hiúságtól” – fejezte be péntek reggeli homíliáját a szentatya.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír