Június 25-én a délben a szentatya arról tartott elmélkedést a napi evangélium alapján, hogy Jézus felkészíti övéit az üldöztetésekre, de azt is megígéri, hogy sosem lesznek egyedül. Ferenc pápa beszédét teljes terjedelmében közöljük az alábbiakban.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

A mai evangéliumban (vö. Mt 10,26–33) az Úr Jézus, miután meghívta és misszióba küldte tanítványait, tanítja és felkészíti őket a rájuk váró próbatételekre és üldöztetésekre. Ha valaki misszióba megy, az nem turistáskodást jelent! Jézus figyelmezteti is övéit: „Üldöztetések várnak rátok!” Így buzdítja őket: „Ne féljetek az emberektől, mert nincs olyan rejtett dolog, amelyre fény ne derülne […]. Amit én sötétben mondok nektek, azt ti mondjátok el világosban. […] Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de nincs hatalmuk arra, hogy a lelket megöljék” (Mt 10,26–28). Csak a testet tudják megölni, nincs hatalmuk arra, hogy megöljék a lelket: ezektől ne féljetek! Jézus misszióba küldi tanítványait, de nem biztosítja sikerüket, ahogyan nem óvja meg őket a bukásoktól és szenvedésektől sem. Számot kell vetniük mind az elutasítás, mind az üldözés lehetőségével. Ez ijesztő egy kicsit, de ez az igazság.

A tanítványnak saját életével Krisztushoz kell hasonulnia, akit az emberek üldöztek, aki megtapasztalta az elutasítást, az elhagyatottságot és a kereszthalált. Nem létezik a nyugalom jelvényét viselő keresztény misszió! A nehézségek és a megpróbáltatások részét képezik az evangelizálás művének, nekünk pedig az a feladatunk, hogy ezekben alkalmat lássunk hitünk és Jézushoz fűződő kapcsolatunk hitelességének ellenőrzésére. Ezeket a nehézségeket lehetőségnek kell tartanunk arra, hogy még jobban misszionáriusok legyünk, és növekedjünk az Isten, a mi Atyánk iránti bizalomban, aki nem hagyja magukra gyermekeit a vihar órájában. Amikor a keresztény tanúságtétel nehézségekbe ütközik a világban, az Atya sosem feledkezik meg rólunk, hanem mindig törődik velünk és gondunkat viseli. Ezért a mai evangéliumban Jézus háromszor is biztosítja tanítványait: „Ne féljetek!”

Testvéreim, a keresztényüldözés napjainkban is jelen van. Imádkozunk üldözött testvéreinkért, és dicsérjük Istent, mert ők mindenek ellenére, továbbra is bátran és hűen tanúságot tesznek hitükről. Példamutatásuk segít, hogy ne habozzunk állást foglalni Krisztus mellett, bátran tanúságot tévén róla a mindennapokban, a látszólag nyugodt körülmények között is. A próbatétel egyik formája lehet az is, amikor nincs ellenségesség és nincsenek gyötrelmek. Az Úr nemcsak „bárányként” küld „a farkasok közé”, hanem napjainkban is őrszemekként küld az emberek közé, akik nem akarnak felébredni a világias bágyadtságból, akik nem törődnek az evangélium Igazságának szavaival, s helyette a maguk mulandó igazságocskáit építgetik. Ha pedig mi elmegyünk ilyen környezetbe, vagy ha ilyenben élünk, és ha ott az evangélium szavait hirdetjük, ez bosszankodást kelt, és rossz szemmel néznek majd ránk.

De mindezek között az Úr állandóan azt mondja nekünk, amit az ő korában élő tanítványoknak is mondott: „Ne féljetek!” Ne felejtsük el ezt a mondatot: mindig, valahányszor szorongatás vesz körül minket, valahányszor bántanak minket, valahányszor valami fájdalmas dolog történik velünk, halljuk meg szívünkben Jézus hangját: „Ne féljetek! Ne félj, menj tovább! Én veled vagyok!” Ne féljetek azoktól, akik kinevetnek és bántanak titeket, és ne féljetek azoktól, akik levegőnek néznek titeket, vagy akik „szemetekbe” dicsérnek, de hátatok mögött támadják az evangéliumot. Mindnyájan ismerjük ezeket. Jézus nem hagy minket egyedül, mert értékesek vagyunk számára. Ezért nem hagy minket magunkra: mindegyikünk értékes Jézusnak, és ő kísér minket.

Szűz Mária, Isten szavának alázatos és bátor példaképe, segítsen megértenünk, hogy a hitről való tanúságételben nem a sikerek számítanak, hanem a hűség, a Krisztus melletti hűség, és hogy felismerjük minden, még a legnehezebb helyzetben is, milyen felbecsülhetetlen ajándék az, hogy az ő misszionárius tanítványai lehetünk.

A szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves testvéreim! Lélekben közel vagyok a kínai Hszinmo falu lakosságához, amelyet tegnap reggel az erős esőzések következtében földcsuszamlás sújtott. Imádkozom az elhunytakért, a sebesültekért, és mindazokért, akik elveszítették otthonukat. Isten nyújtson vigaszt a családoknak, és támogassa a mentési munkálatokban résztvevőket. Nagyon közel vagyok hozzátok!

Ma Vilniusban (Litvániában) boldoggá avatják Teofilius Matulionis püspököt, akit a hit iránti gyűlöletből öltek meg 1962-ben, csaknem kilencvenéves korában. Áldjuk Istent a hit és az emberi méltóság e fáradhatatlan védelmezőjének tanúságtételéért! Köszöntsük tapssal, és az egész litván népet is!

Köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm az ukrán görögkatolikus egyház nagyérsekét, püspökeit, papjait és híveit, ugyanígy Belorusszia zarándokait, akik Szent Jozafát szentté avatásának százötvenedik évfordulójára emlékeznek. Lélekben bekapcsolódom az isteni liturgiába, amelyet nemsokára bemutattok a Szent Péter-bazilikában, és kérem az Urat, hogy adja meg valamennyieteknek a keresztény tanúságtétel bátorságát, a drága ukrán földnek pedig a béke ajándékát.

Köszöntöm a komorowi (Lengyelországból jött) ministránsokat, és a többi lengyel hívőt. Gondolok azokra is, akik részt vesznek az Istenanya gietrzwałdi kegyhelyére szervezett zarándoklaton. Köszöntöm a Santiago del Ciléből, Rancaguából és Copiapóból jött chilei hívőket, továbbá a Montpellier-ből és Korzikáról jött hívőket. Köszöntöm a tombolói bérmálkozókat, valamint a Paolai Szent Ferenc által alapított „legkisebbek” (minimi) rendjének zarándoklatát.

Szép vasárnapot kívánok mindenkinek! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Finom ebédet! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

 

Magyar Kurír