A keresztény nemes lelkű, mert egy olyan Atya gyermeke, aki nagylelkű és mindenkit önzetlenül befogad – mondta a Szentatya január 28-án, csütörtökön reggel a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén.

Az Aquinói Szent Tamás liturgikus emléknapján bemutatott szentmisén jelen volt több pap, akik szentelésük 50. évfordulóját ünnepelték a pápával.

Isten misztériuma világosság – állapította meg a pápa a napi evangéliumi szakaszhoz (Mk 4,21–25) fűzve gondolatait. – Márk evangéliumában Jézus azt mondja, nem azért gyújtanak lámpát, hogy a véka alá vagy az ágy alá rejtsék, hanem azért, hogy a lámpatartóra tegyék és világítson. Ez a keresztény egyik ismérve, aki a keresztségben megkapta a világosságot, s amit tovább kell adnia. A keresztény tehát tanúságtevő, ez a keresztény magatartás egyik sajátossága. A keresztény, aki ezt a fényt hordozza, meg kell hogy mutassa másoknak, mivel ő tanú. Amikor a keresztény nem akarja megmutatni Isten világosságát, és inkább saját sötétségében marad, akkor ez a sötétség bekúszik a szívébe, mert fél a fénytől, és végül hiányzik neki valami, nem lesz valódi keresztény.

A Szentatya a tanúságtétel fontosságát hangsúlyozta, mivel a keresztényeknek tanúskodniuk kell Jézus Krisztusról, Isten világosságáról. Ezt a fényt pedig saját életük „lámpatartójára” kell helyezniük.

Az evangéliumban Jézus azt mondja: „Amilyen mértékkel mértek, olyan mértékkel mérnek majd nektek is. Sőt ráadást is adnak hozzá.” A keresztény ember másik jellemzője a nagylelkűség, mivel egy nagylelkű Atya gyermeke – magyarázta a pápa. – A keresztény szíve nemes, mindig nyitott. Nem csukódik be saját önzésébe, nem számítgat: eddig vagy addig. Amikor belépünk Jézusnak ebbe a világosságába, akkor belépünk a vele való barátságba. Amikor hagyjuk, hogy a Szentlélek vezessen minket, akkor a szívünk kinyílik, nemessé válik… A keresztény ezen a dolgon nem keres, hanem veszít. De azért veszít, hogy egy másik dolgot nyerjen, és ezzel az úgymond „érdekvesztéssel” elnyeri Jézust, az Ő tanújává válik.

Öröm számomra ma veletek ünnepelni papságotok ötven évét, amit a világosság és a tanúságtétel útján jártatok – fordult Ferenc pápa a szentelésük ötvenedik évfordulóját ünneplő papokhoz. – Ez alatt az ötven év alatt igyekeztetek egyre jobbak lenni, a lámpatartóra helyezni a lámpást: amely ugyan néha leesik, de aztán megyünk tovább, mindig ugyanazzal az eltökéltséggel, hogy nagylelkűen világosságot adjunk. Csak Isten és a ti emlékezetetek tudja, hány embert fogadtatok be nagylelkűen, az atya, a testvér jóságával… Hány olyan embernek adtátok oda Jézus fényét, akiknek szívében sötétség volt.

Köszönöm. Köszönet azért, amit az egyházban, az egyházért és Jézusért tettetek. Az Úr adja meg nektek ezt a nagy örömet, hogy tudjátok: jót vetettetek, jól világítottatok, és kitártátok a karotokat, hogy mindenkit nagylelkűen befogadjatok – zárta a csütörtök reggeli szentmisén mondott homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír