Kedd reggeli homíliájában a Szentatya arról elmélkedett, hogy a Krisztussal való végső találkozás reményét a keresztényeknek az egymás iránti vigasszal és jósággal, nem pedig haszontalan fecsegéssel kell erősíteni. Ferenc pápa a napi olvasmányokból kiindulva utalt Szent Pál Tesszalonikaiaknak írt első levelére. Az ottani közösség nyugtalankodva fordult az apostolhoz, azt tudakolva, hogyan és mikor jön el újra Jézus, mi lesz a sorsa a halottaknak.

Szent Pál kijelenti, hogy az Úr napja váratlanul jön el, „mint éjjel a tolvaj” (1Tessz 5,2), de azt is hozzáteszi, hogy Jézus azért fog eljönni, hogy üdvösséget hozzon mindenkinek, aki hisz Őbenne. „Ezért vigasztaljátok egymást, s legyetek egymás épülésére” (1Tessz 5,11). Éppen ez az a vigasz, amely reményt ad – mutatott rá a pápa. „Ez a tanács: vigasztaljátok egymást. De kérdem én: arról beszélünk mi, hogy az Úr el fog jönni? Hogy találkozunk Vele? Vagy inkább sok minden másról – akár teológiáról, egyházi dolgokról, papokról, apácákról, »monsignoré«-kről? S vigaszunk ez a remény? Vigasztaljátok egymást: vigasztaljátok közösségben. Közösségeinkben, a plébánián beszélünk-e arról, hogy várjuk az eljövendő Urat? Vagy fecsegünk erről-arról azért, hogy eltöltsük az időt, és ne unatkozzunk?”

A válaszos zsoltárban ezt énekeltük: „Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén.” De te biztos vagy abban, hogy meglátod az Urat? – tette fel a kérdést a pápa. – Jób példáját kell követnünk, aki szerencsétlenségei közepette is határozottan állította: „Én tudom, hogy Isten él, és látni fogom Őt a saját szememmel.” „Az Úr valóban el fog jönni, hogy ítélkezzen fölöttünk; ha elmegyünk a Sixtus-kápolnába, ahol látjuk az Utolsó ítélet szép jelenetét, az valós dolgokat ábrázol. Ám azt is gondoljuk, hogy eljön majd hozzánk, hogy a saját szemünkkel lássuk, átöleljük Őt, és mindig Vele legyünk. Ez az a remény, amelyet Péter apostol úgy magyaráz, hogy az életünket másoknak adjuk, hogy tanúskodjunk a reményről. Ez az igazi vigasz, ez a valódi bizonyosság: »Hiszem, hogy meglátom az Úr javait.«”

Ahogy Szent Pál buzdította az ősi egyházat, úgy szól ma Ferenc pápa hozzánk: „Vigasztaljátok egymást jócselekedetekkel, és legyetek egymás segítségére. Így haladunk előre.” „Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy a remény magja, amelyet elvetett a szívünkben, kicsírázzon, növekedjen egészen a Vele való végső találkozásig. Én biztos vagyok benne, hogy meg fogom látni az Urat. Biztos vagyok benne, hogy az Úr él, és ez életünk távlata. Kérjük az Úrtól ezt a kegyelmet, és ezen az úton vigasztaljuk egymást jó cselekedetekkel és szavakkal” – fejezte be kedd reggeli homíliáját Ferenc pápa.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír