Szombaton délelőtt találkozott Ferenc pápa a Katekéták III. Nemzetközi Kongresszusával, melyet a VI. Pál aulában tartottak szeptember 8-a és 10-e között. Az 1400 tagot számláló kongresszus záróülésén Ferenc pápa beszéddel fordult a résztvevőkhöz, akik „A katekéta, a Krisztusban való új élet tanúságtevője” mottóval tanácskoztak az elmúlt két nap során.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán           

Ferenc pápa a kongresszus tagjait így köszöntötte: „Öröm forrása számomra a találkozás, mert nagyon jól ismerem a hit átadása iránti elkötelezettségeteket. Sok és különböző országból érkeztetek és ti az Egyház felelősségének jelei vagytok számos ember iránt, mint a gyerekek, a fiatalok és felnőttek, akik a hit útjára vágynak.

 

A Szentatya „katekétanak” szólította az összes résztvevőt, amit így indokolt meg: „Szándékosan tettem ezt, jóllehet számos püspököt, sok papot és szerzetest látok köztetek: ők is katekéták! Valójában azt mondanám, hogy ők valamennyien mindenekelőtt katekéták, mert az Úr mindannyiunkat arra hív, hogy Evangéliuma visszhangját keltsük minden ember szívében”. A pápa megvallotta, hogy „nagyon szereti a szerdai általános kihallgatást, mikor hétről hétre sok emberrel találkozik, akik mind katekézisre jönnek. Ez egy kiváltságos pillanat, mert miközben Isten Igéjén és az Egyház hagyományán elmélkedünk, valójában Isten népeként haladunk és arra hívattunk, hogy megtaláljuk a szükséges formákat ahhoz, hogy a mindennapi életben tanúságot tegyünk az evangéliumról”.

 

Ferenc pápa arra kérte a katekétákat, hogy „soha ne fáradjanak bele a munkájukba, ami nem azt jelenti, hogy „leckét adnak”. A katekézis nem lehet egy „iskolai óra”, hanem a hit élő tapasztalata, amit mindannyian szeretnénk átadni az új nemzedékeknek. Természetesen meg kell találnunk a legjobb módokat annak biztosítására, hogy a hit átadása megfeleljen a minket hallgató emberek életkorának, felkészültségének. Ugyanakkor meghatározó a velük való személyes találkozás. Csak a személyes találkozás nyitja meg a szívet az örömhír befogadására és arra a vágyra, hogy a keresztény életben növekedni tudjon éppen azzal a dinamizmussal, amelyet a katekézis valósít meg”. A pápa utalt a Katekézis Új Direktóriumára, melyet az elmúlt hónapokban tett közzé és ami nagyon hasznos lesz annak a megértésében, hogy miként kövessük ezt az utat és hogyan újítsuk meg a katekézist az egyházmegyékben és a plébániákon. Soha ne feledkezhetünk meg a katekézis céljáról, ami az evangelizáció egyik kitüntetett szakasza azzal a céllal, hogy találkozzunk Jézus Krisztussal és engedjük, hogy növekedjen bennünk. Ferenc pápa kitért a Katolikus Egyház Katekizmusának harmadik részére, mely a kongresszus alapgondolatát adta, mely szerint „A katekéta, a Krisztusban való új élet tanúságtevője”. Az eredeti szöveg így szól: „Jézus mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad és én őbenne, az bő termést hoz. Hisz nálam nélkül semmit sem tehettek.” (Jn 15,5) Az itt említett termés a Krisztussal való egyesülés által megtermékenyített élet szentsége. Amikor Jézus Krisztusban hiszünk, közösségben vagyunk az Ő misztériumaival és megtartjuk az Ő parancsait, akkor maga az Üdvözítő jön, hogy Atyját és testvéreit, a mi Atyánkat és a mi testvéreinket bennünk szeresse. Az Ő személye lesz a Szentlélek kegyelméből cselekvésmódunk belső és élő szabálya: „Ez az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket” (KEK 2074).

 

Ebből megértjük, miért mondta nekünk Jézus, hogy ez az ő parancsolata: Szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Az igazi szeretet Istentől származik és amit Jézus nyilatkoztatott ki a köztünk való jelenlétének titkával, tanításával, csodáival, de mindenekelőtt halálával és feltámadásával. Krisztus szeretete az új élet igazi és egyetlen parancsolata marad, amelyet a keresztény ember a Szentlélek segítségével napról napra megtesz, megállás nélkül.

Beszéde végén arra bíztatta a férfi és női katekétákat a pápa, hogy hivatásuknak megfelelően tegyék láthatóvá és kézzelfoghatóvá Jézus Krisztus személyét, aki mindenkit szeret és éppen ezért lesz életszabállyá és az erkölcsi cselekedetek normájává. Soha el ne távolodjanak ettől a szeretetforrástól, mert ez a feltétele a boldog és örömteli életnek, minden nehézség ellenére.

Ez az új élet keresztségünk napján született bennünk, amit mindenkivel meg kell osztanunk, hogy az új élet mindenkiben növekedhessen és gyümölcsöt teremhessen. A pápa meggyőződése, hogy ez az út sokakat elvezet majd katekéta hivatásuk teljességének a felfedezésére és hogy ennek jegyében kérik majd a katekéta szolgálatba való belépést. Ezt a szolgálatot annak tudatában alapítottam meg, hogy nagyon nagy szerepet tölthet be a keresztény közösségben. Ne féljetek, ha az Úr erre a szolgálatra hív titeket, kövessétek őt! Jézusnak ugyanabban a küldetésében vesztek részt, hogy hirdessétek Evangéliumát és hogy részt vegyetek az Atyaistennel való gyermeki kapcsolatában. Végül Ferenc pápa személyes szavakkal emlékezett meg arról a Dolores nevű szerzetesnővérről, aki őt a ’43-’44-es években felkészítette az elsőáldozásra és akinek a koporsójánál hálásan imádkozhatott.