Ferenc pápa december elején egy, a jezsuitákkal folytatott magánbeszélgetésen azt mondta, hogy a legjelentősebb vallási rend tagjai számának erőteljes csökkenése jó alkalom az alázat elsajátítására.

“Az egyik dolog, ami figyelmet érdemel, az a Társaság létszámának a csökkenése. Amikor beléptem a noviciátusba, 33.000-en voltunk jezsuiták. Mennyi van ma? Többé-kevésbé a fele” – mondta a pápa december 4-én Athénban, Görögország-ban, a jezsuitákkal tartott magántalálkozón. Megjegyzései néhány nappal később megjelentek a jezsuiták által irányított La Civiltà Cattolica c. folyóiratban.

„ Mit akar ezzel Az Úr mondani? Alázkodjatok meg, alázzátok meg önmagatokat! Nem tudom vajon világosan fejeztem-e ki magam?” – mondta az első jezsuita pápa. „Hozzá kell szoknunk a megalázkodáshoz.”

A washingtoni Center for Applied Research on the Apostolate (Apostolkodás Alkalmazott Kutatási Központ – CARA) 2018-ban közzétett adatai azt mutatják, hogy a jezsuiták száma 1965 óta több mint felével csökkent. Az ötvenhat évvel ezelőtti csúcsponton 36.000 jezsuita volt világszerte. A CARA szerint 2017-re ez a szám 15.842-re esett vissza. A jezsuita rend azonban továbbra is a világ legfontosabb férfi vallási rendje maradt.

A Központ szeptemberben közölte, hogy a jezsuiták 61%-a jelenleg Dél-Ázsiában, Latin-Amerikában, Afrikában és az ázsiai-csendes-óceáni térségben él, és csak 39%-uk van Európában és Észak-Amerikában.

“Tovább fogunk fogyatkozni” – mondta Ferenc pápa a rend Görögországban szolgáló hét jezsuita tagjának. – “Ez a helyzet sok vallási rendre és kongregációra jellemző.”

Megjegyezte, hogy a rendi hivatások csökkenése végső soron nem rajtuk múlik, ha-nem Istenen, aki meghívja az embereket erre a hivatásra.

Ferenc pápa, aki 1958-ban lépett be a Szent Ignác által alapított rendbe, és 1973- 1979 között tartományfőnök volt Argentínában, azt mondta, hogy a szociológiai okokon túlmenően létezik “egy mélyebb igazság” is, amely magyarázatul szolgál arra, miért van ma sokkal kevesebb jezsuita.

“Úgy hiszem, az Úr a vallásos életre tanít bennünket” – mondta. “Számunkra a megalázkodás vonatkozásában van ennek értelme. Ignác mindig erre utal a Lelkigyakorlatokban: a megalázkodásra.”

Az egyórás találkozón Ferenc pápa beszélt a halálról is, és arról, hogyan kell egy jezsuitának eltöltenie az utolsó napjait.

“Munkával ellátva, talán fáradtan, talán ellentmondások között őrlődve, de mosollyal az arcunkon, a munka elvégzésének örömével érkezünk az öregkorba” – nyilatkozta a 84 éves pápa.

“Ilyen a nagy fáradtsága annak az embernek, aki az életét adta” – tette hozzá, szembeállítva ily módon a “visszataszító, neurotikus fáradtságot” a “jó fáradtsággal”.

“Ha az öregséget ilyennek látjátok, ilyen mosolygó, fáradt, de nem megkeseredett öregkornak, akkor a remény dalai lesztek. Egy jezsuita, aki megéri a mi életkorunkat, és tovább dolgozik, továbbra is szenved az ellentmondásoktól, de nem veszíti el a mosolyát, akkor a remény dalává válik” – mondta.

Ferenc pápa felidézett egy filmet, amelyet gyerekkorában látott. A filmben egy katona tért haza a háborúból, “fáradtan, sebesülten, de azzal a mosollyal, hogy végre otthon van, és megtette a kötelességét”.

“A jezsuitának mind életében, mind a halálban tanúságot kell tennie Jézus Krisztus követéséről” – mondta. “Egy kiteljesedett, egész élet kegyelméből tudjuk továbbadni az örömnek, a félénkségnek, a mosolynak ezeket a magvait. Egy olyan életéből, amelyben bizonyára előfordultak bűnök is, de amelyet kitölt Isten szolgálatának az öröme.”

Fordította: Bárdi Zoltán
Forrás: Aciafrique.org