Október 21-én, pénteken délben Ferenc pápa a vatikáni Kelemen teremben találkozott a hivatásgondozásban tevékenykedők nemzetközi találkozójának 225 résztvevőjével, akik ezekben a napokban a Papi Kongregáció szervezésében Rómában tanácskoznak.

Beszéde kezdetén a pápa megvallotta, hogy félelem tölti el néhány egyházi kifejezés használatakor és ilyen a hivatásgondozás szó is, amely utalhat egy kúriai hivatalra, egy terv kidolgozására. Nem mondom, hogy ez nem fontos, de ennél sokkal többről van szó: a hivatásgondozás találkozás az Úrral! – szögezte le a pápa. 

Nem véletlenül választottátok a találkozó mottójául a „miserando atque eligendo” (megkönyörült és kiválasztotta) idézetet, amelyet az ifjú éveimre emlékezve választottam, amikor erősen megéreztem az Úr hívását. Nem egy konferencia vagy szép eszme nyomán született meg bennem a döntés, hanem mert magamon éreztem az Úr irgalmas tekintetét – idézte fel a pápa saját hivatása történetét. A hivatásgondozás megtanulja Jézus stílusát, aki a hétköznapi élet helyein jár, sietés nélkül megáll, irgalommal tekint a testvéreire és elvezeti őket az Atyával való találkozásra. Az evangélisták gyakorta leírják Jézus missziós tevékenységének egy részletét. Útra kel, bejárja a falvakat és városokat, találkozik a nép szenvedésével és reménységével. Máténál különösen három mozzanatot vehetünk észre: Jézus kimegy, meglát és meghív – mondta a pápa, majd egyenként elemezte ezt a három vonást.

A hivatásgondozás egy mozgásban lévő egyházat igényel, mely nem számítgat, hanem Isten irgalmas szívének a tágasságára hagyatkozik. A hivatásgondozás nem maradhat meg a „De ez nálunk mindig így volt!” érvelés kényelmes szempontjánál, hanem ki kell lépnie a saját merevségéből, mely képtelenné teszi az evangéliumi örömre. Ferenc pápa erre mindenekelőtt a papokat és püspököket emlékeztette, utalva saját személyes meghívásukra, amikor egy megélt találkozás megváltoztatta az életüket. Szomorú, ha egy pap a plébánián bezárkózva csak önmagának él – tette hozzá.

Amikor Jézus az utcákat rója, időnként megáll, és sietség nélkül rátekint az emberekre. Éppen ez teszi vonzóvá és magával ragadóvá a meghívást. Márpedig benső csend kell ahhoz, hogy ez ember megérezze az Úr hívásának a visszhangját. A szervezői aktivitás nagy veszélye, hogy sietségében nem áll meg az ember a személyes találkozásokra. Az evangélium ellenben pontosan rögzíti Jézus felénk forduló, rajtunk megpihenő irgalmas tekintetét. Az irgalmas tekintetben a szem és a szív ölel körül, ahogy Jézus tette Mátéval. Ez a tekintet olyan nyitott teret teremt, melyben Máté előítélet nélkül szabadnak érzi magát, hogy új útra keljen – magyarázta a pápa, majd leírta, milyennek látja a hivatásgondozót: nem kapkod, képes megállni és mélységben olvasni, képes belépni a másik életébe anélkül, hogy megítélne ott bármit is. Tekintete képes csodálatot ébreszteni az evangélium iránt, tud különbséget tenni és kísérni az embereket. Végül ez a tekintet figyelmes és éber, folyamatos megtisztulásra indít.

A meghívás mozzanatát elemezve a pápa megjegyezte, hogy a hivatásgondozás nem tart hosszú beszédeket, nem hív követendő programokra, hanem egyszerűen csak ezt mondja a Mesterrel együtt: „Kövess engem!” Ezzel csodálatot kelt egy új cél iránt, az élet olyan helyére mutat rá, mely túllép a pénzváltó asztalka szűkösségén. Jézus így útra indítja az embereket, kimozdítva őket egyoldalú ülőhelyzetükből. Jézus megérinti a fiatalokban lakó keresési vágyat, amit az Úr kincsként a kezükbe helyez, hogy aztán gondozzák és műveljék.

Végül Ferenc pápa arra kérte a püspököket, papokat és hivatásgondozókat, hogy tartsanak ki a felebaráttá válásban, a kilépésben, a megkülönböztetésben és az imádságban, és ne féljenek attól, hogy a papi életutat javasolják a fiataloknak, mindenekelőtt saját örömteli életük felmutatásával.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Magyar Kurír