Ezen a héten tartotta a Hittani Kongregáció a szabályzat szerint kétévenként esedékes plenáris ülését, melyen részt vesznek a közgyűlés bíboros és püspök tagjai. A Luis Ladaria bíboros prefektus vezetésével tartott megbeszélések végén pénteken délelőtt fogadta Ferenc pápa a plenáris ülés tagjait és beszédet intézett hozzájuk, melyben a katolikus tanítás termékeny integritására és a megkülönböztetés fontosságára emlékeztette őket.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán                     

Beszéde kezdetén a Szentatya hálás köszönetet mondott a közgyűlésnek „az egész egyház javára végzett értékes munkájáért, mely előmozdítja és védelmezi a katolikus tanítást a hit és az erkölcs területén a maga termékeny integritásában”. Ennek jegyében a pápa három kulcskifejezést elemzett, melyek a méltóság, a megkülönbözetés és a hit.

 

Az első szó, a „méltóság” kapcsán Ferenc pápa a Fratelli tutti enciklikájára utalt, melynek kezdetén arról a vágyáról írt, hogy „ebben a mostani korban, elismerve minden ember személyi méltóságát, élesszük fel a testvériségre irányuló világméretű törekvést” (FT 8. sz.). Ha a testvériség az a cél, amelyet a Teremtő az emberiség útjaként tervezett, a fő út továbbra is az, hogy elismerjük minden emberi személy méltóságát. Az Egyház küldetése kezdetétől fogva mindig hirdette és előmozdította az emberi méltóság sérthetetlen értékét. Az ember ugyanis a teremtés mesterműve: Isten úgy óhajtja és szereti őt, mint aki partner az örökkévaló terveiben, akinek üdvösségéért Jézus életét adta a kereszthalálig menően, minden emberért, mindannyiunkért – hangsúlyozta a pápa, majd megköszönte, hogy megfontolásokat kezdeményeztek az emberi méltóság értékéről, figyelembe véve a mai valóság ezzel kapcsolatos kihívásait.  

 

A társadalmi, politikai, sőt egészségügyi problémákkal terhes korunkban azonban mind nagyobb annak a kísértése, hogy a másikat idegennek vagy ellenségnek tekintsük, megfosztva őt valódi méltóságától. Éppen ezért, különösen a mostani idő „akár alkalmas, akár alkalmatlan pillanatában” (2 Tim 4,2) hűen fel kell idéznünk az egyház kétezer éves tanítását arról, hogy minden emberi lényhez hozzátartozik a veleszületett méltósága, fogantatásától kezdve egészen   természetes haláláig. Éppen ennek a méltóságnak a megnyilvánulása elengedhetetlen feltétele a személyes és társadalmi lét védelmének, és egyben annak is szükséges feltétele, hogy a testvériség és a társadalmi barátság a föld minden népe között megvalósuljon.

 

Beszéde második részében a pápa a „megkülönböztetés” fogalmát elemezte. Napjainkban mind nagyobb az elvárás a hívek felé a megkülönböztetés művészete. A mostani korszakváltásban egyrészt ismeretlen és bonyolult kérdésekkel szembesülnek a hívők, másrészt növekszik a spiritualitás iránti igény, amely nem mindig az evangéliumban gyökerezik. Így előfordul, hogy nem ritkán olyan vélt természetfeletti jelenségekkel kell szembesülniük, amelyekre Isten népének biztos és szilárd eligazítást kell kapnia. A megkülönböztetést leginkább a bármiféle visszaélés elleni küzdelemben kell gyakorolni. Isten segítségével az Egyház eltökélten törekszik arra, hogy igazságot szolgáltasson a tagjai által elkövetett bántalmazások áldozatainak, különös figyelemmel és szigorral alkalmazva a tervbe vett kánoni jogszabályokat. Ennek fényében fogott hozzá a pápa a közelmúltban a Hittani Kongregáció illetékességébe tartozó bűncselekmények szabályainak a frissítéséhez, hogy ezáltal mind hatékonyabbá tegye a bírói eljárást. Ez ugyan önmagában nem elegendő a jelenség megfékezéséhez, de szükséges lépés az igazságszolgáltatás helyreállításához, a botrányok felszámolásához és a bűnös megjavításához.

 

Hasonló módon megkülönböztetéssel kell eljárnia a kongregációnak, napról napra, az úgynevezett „in favorem fidei” házassági kötelék felbontásával. Amikor az Egyház a péteri hatalmán keresztül engedélyezi a nem szentségi házassági kötelék felbontását, akkor nem csupán a már ténylegesen meghiúsult házasság kánonjogi felszámolásáról van szó, hanem ennek a kiváltképpen lelkipásztori cselekedetnek a lényege, hogy mindig a katolikus hitet részesítsék előnyben – in favorem fidei!, vagyis a hit javára – az új kötelékben és a családban, amelynek éppen ez az új házasságkötés lesz a magja. A Szentatya itt külön kitért a megkülönböztetés fontosságára a szinodális úton. Nem elegendő a többiek puszta megkérdezése és meghallgatása, szavazás és aztán az eredmény közlése. Megkülönböztetés nélkül nincs szinodális út. Ennek a megkülönböztetésnek a főszereplője a Szentlélek, nem pedig egy parlament vagy valami közvélemény-kutatás.

 

Beszéde záró részében a pápa a hitről szólt. A Kongregáció feladata nemcsak a hit védelme, hanem annak előmozdítása is. Hit nélkül a hívők jelenléte a világban egy humanitárius ügynökségre szűkülne. Legyen a hit minden megkeresztelt ember életének és cselekedetének a szíve. De nem is csak általános vagy homályos hit, hanem olyan őszinte hit, amit az Úr vár el a tanítványaitól: „Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag…” (Lk 17,6). Az igazi hit megpróbál és válságba visz. Ne elégedjünk meg a langyos, megszokott hittel, a kézikönyvek hitével. Ehhez működjünk együtt a Szentlélekkel, hogy a tűz, amit Jézus hozott a világba, lángra lobbanthassa mindenki szívét – zárta a Hittani Kongregáció plenáris üléséhez intézett beszédét Ferenc pápa.