Megbocsátani és bocsánatot nyerni olyan misztérium, amit nehéz megérteni. Imádság, bűnbánat és szégyenkezés kell hozzá – mutatott rá homíliájában Ferenc pápa március 21-én, kedden reggel, a Szent Márta-ház kápolnájában bemutatott szentmisén.

A napi evangéliumi szakasz (Mt 18,21–35) alapján a pápa a megbocsátásról szólt szentbeszédében.

Az Egyház a napi szentírási részeken keresztül vezet be minket a megbocsátás nagy misztériumába, Isten irgalmasságának nagy művébe. Az első lépés a bűneink miatt érzett szégyen, ami kegyelem, és magunktól nem érhetjük el. Isten megtört és megalázott népe, amelyről Dániel próféta szólt a napi olvasmányban (Dán 3,25.34–43), képes rálelni erre a kegyelemre, míg az evangéliumban szereplő szolga nem. Hiába engedi el neki ura nagy összegű tartozását, ő nem képes megbocsátani saját adósának. Nem értette meg a megbocsátás misztériumát – mutatott rá Ferenc pápa.

Ha azt kérdezem, mind bűnösök vagytok-e, azt válaszoljátok: „Igen, atyám, mind azok vagyunk.” – „És mit tesztek, hogy megbocsáttassanak bűneitek?” – „Meggyónjuk őket.” – „És hogyan mentek gyónni?” – „Hát, odamegyünk, elsoroljuk a bűneinket, a pap feloldoz, három Üdvözlégyet ad penitenciaként, aztán hazamegyünk békével.” Ha ezt felelitek, akkor nem értettétek meg a lényeget! – hangsúlyozta a szentatya. – Csak elmentetek a gyóntatófülkébe, és mint egy közhivatalban, elintéztetek egy ügyet. Nem úgy mentetek oda, hogy szégyenkeztetek tetteitek miatt. Láttatok néhány foltot a lelkiismereteteken, és tévesen azt hittétek, hogy a gyóntatószék egy tisztító, ahol kiveszik a foltokat. Nem voltatok képesek szégyenkezni a bűneitek miatt.

Szégyenkezni kell tehát, de tudatában kell lenni a megbocsátásnak is. Helyet kell csinálnunk a lelkiismeretünkben a megbocsátásnak, a csodának, amit Isten a szívünkben véghez visz. Ha ugyanis ez a csoda nem tud oda belépni, akkor a gyónás után kimegyünk, találkozunk egy barátunkkal, és elkezdünk kibeszélni valakit, vagyis tovább vétkezünk. Csak akkor tudok én is megbocsátani, ha úgy érzem, hogy nekem is megbocsátottak – magyarázta a pápa. – Ha nem vagyunk tudatában annak, hogy megbocsátottak nekünk, akkor soha nem fogunk tudni mi magunk megbocsátani. Mindig bennünk lesz a többiekkel való leszámolás vágya. A megbocsátás teljes. De csak akkor vagyunk rá képesek, ha miután érezzük, hogy vétkeztünk, szégyelljük magunkat, és bocsánatot kérünk Istentől. S ha érezzük az Atya megbocsátását, mi magunk is meg fogunk tudni bocsátani.

Az evangéliumban szereplő szolga úgy érezte, megúszta a dolgot, és ravasznak gondolta magát. Azonban nem fogta föl ura nagylelkűségét. Hányszor van úgy velünk, hogy kilépünk a gyóntatószékből, és úgy érezzük, megúsztuk? Ez nem a bocsánat elnyerése, hanem képmutatás: egy álmegbocsátás kicsikarása, ellopása – nyomatékosította Ferenc pápa.

Majd így fohászkodott homíliája végén: „Kérjük az Úr kegyelmét, hogy megértsük a»hetvenszer hétszer« értelmét! Kérjük a kegyelmet, hogy szégyent érezzünk Isten előtt! Nagy kegyelem ez. Szégyenkezni önnön bűneink miatt, és így elnyerni a megbocsátást és a nagylelkűség kegyelmét, hogy másoknak odaadhassuk. Mert ha az Úr oly sokat megbocsátott nekem, ki vagyok én, hogy ne bocsássak meg?”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: News.va

Magyar Kurír