Szombaton délután három órakor találkozott Ferenc pápa Avaliban Bahrein fiataljaival a Szent Szív felsőtagozatos iskola sporttermében. 800 fiú és lány jelenlétében a Szentatya három témát ajánlott nekik megfontolásra: öleljék át a gondoskodás kultúráját, legyenek a testvériség magvetői és hozzanak felelős döntést az életben.

P. Vértesaljai László SJ – Vatikán   

Az iskola elődjét a főváros Manamában alapították a 40-es években. Az Apostoli Vikariátus 1953-ban a komboniánus missziós nővérekre bízta az iskolát, akik – tekintettel az ország soknemzetiségű lakosságára – multikulturális nevelés keretében készítették fel a fiatalokat a továbbtanulásra. Minthogy az iskola folyamatosan bővült, ezért a fővárosi székhely megtartásával áthelyezték Isa Town-ba, ahol az Apostoli Kármel nővérei gondozására bízták.

 

„Nagyon köszönöm nektek, hogy oly sok nemzetből vagytok itt és ilyen lelkesen!” – üdvözölte beszéde kezdetén az iskolásokat Ferenc pápa. Örömmel látja Bahreinben a találkozás, valamint a kultúrák és a hitvallások közötti párbeszéd helyét. Jóllehet különféle vallások hívei, nem félnek együtt lenni. Nélkülük a különbözőségek együttélése nem létezne. A fiatalok az ismeretlenre nyitott nyugtalan utazók, akik nem félnek „zajt csapni”, versenyre kelni, hogy párbeszédet folytassanak, hogy mások közé keveredjenek. A mai bonyolult összefüggésű világban készek palánkokat dönteni egy emberszabásúbb és testvéribb világ teremtése számára. Ferenc pápa a fiatalok tanúságtételeiből kiindulva három indítvánnyal fordult hozzájuk.

Öleljék át a gondoskodás kultúráját

Első felhívása így hangzott: Öleljék át a gondoskodás kultúráját! A gondoskodás a benső empátia magatartásának a kifejlesztését jelenti, mely az embert kiviszi önmagából, legyőzi a közömbösséget és érdeklődni kezd mások után. Ez az új fordulat az ellenszere a bezárt világnak, mely felfalja saját fiait és megvéd a szomorúságot termő közömbösséggel szemben is, de ugyanakkor megadja a barátság és az ingyenesség igazi örömét. Keresztényként a pápa Jézusban látja a példát, akinek cselekedeteit mindig gondoskodás hatotta át. Ápolta a másokkal való kapcsolatait bárhol is járt, mindig az emberek szemébe nézett, volt füle mások meghallgatására és közel ment az emberekhez, hogy kezével érintse a sebeiket. Benne a Magasságbeli törődik velünk és így az Isten oldalán állni azt jelenti, hogy gondunkba vesszük a rászorulókat.

Milyen szép dolog is a gondoskodást művelni! – lelkesített a pápa. Ez a törődés azonban állandó edzést igényel, de elsősorban magunkkal kell törődni, nem is annyira kívülről, hanem belülről, a lelkünkkel és a szívünkkel. A szívünket pedig úgy ápoljuk, hogy megfelelő helyen csendben hallgatunk a hangjára. Így nem leszünk „az élet turistái”, akik csak a külsőt nézik, felületesen. A szív ritmusának a csendjében azonban meghallják az Istent, aminek az élményét jó, ha megosztják egymással. A valódi szeretet nem tv-film, sem romantikus regény, hanem azt jelenti, hogy időt ajándékozunk a rászoruló másiknak és kockázatot vállalva az életet tesszük adománnyá, mely újabb életet teremt. A pápa erőteljesen kötötte a bahreini fiatalok lelkére: Legyetek Ti mindnyájan – senkit ki nem zárva – kincs, egyetlen és értékes kincs mások számára! Nehogy takarékoskodás jegyében elrejtsék az életüket egy páncélszekrényben. Minthogy sokan csak átmenetileg tartózkodnak az országban, kerüljék a „turista mentalitást”, ellenben hagyjanak jó nyomokat maguk után, törődjenek iskolatársaikkal, barátaikkal és kollégáikkal.

 

Ha magunkra vesszük a gondoskodás kultúráját, nagyban hozzájárulunk a testvériség magvetéséhez – folytatta a pápa, majd Abdullah tanúságtételéhez fűzte a szavát: Bajnoknak kell lennünk, de nemcsak a küzdőtéren, hanem az életben! Legyetek hát a testvériség bajnokai! Ez a mának a kihívása, hogy győzzünk holnap, egy mindinkább globalizált és multikulturális világban. Látható, hogy az eszközök és a technológia nem elég ahhoz, hogy a világot békéssé és testvérivé tegye, hiszen a háborús szeleket nem enyhíti a technikai haladás. Világszerte egyre csak nő a feszültség, ami talán azért történik, mert nem dolgozunk eléggé a szívünkön és hagyjuk, hogy tovább nőjön a távolság egymás közt és így az etnikai, kulturális és vallási különbségek újabb problémákat teremtenek, ahelyett, hogy a kölcsönös gyarapodást szolgálnák. A fiataloknak, akik közvetlenebb módon tudnak kapcsolatokat és barátságokat építeni, és képesek legyőzni az előítéleteket és az ideológiai sorompókat, azt  mondta a pápa, hogy ők a testvériség magvetői és a jövő összegyűjtői, mert a világnak csak a testvériségben van jövője. Jézus azt kéri tőlünk, hogy az istenszeretet parancsát soha ne oldjuk el a felebaráti szeretet parancsától. Az, hogy egymás fivéreiként és nővéreként éljünk, az minden ember egyetemes hivatása. A mai világ uralkodó szellemével szemben a fiatalok nem maradhatnak közömbösek, hanem arra a testvériség és a társadalmi barátság álmával kell válaszolni. A szó nem elég, szükség van a konkrét tettekre, hogy előbbre jussunk a hétköznapok világában.

 

Ferenc pápa harmadik felhívása így hangzott: Hozzatok felelős döntést az életben! Jól tudják a mindennapi tapasztalatból, hogy nincs élet kihívások nélkül. A kihívásokkal szembesülve, mint válaszút előtt, választani, kockáztatni és dönteni kell. Ez pedig jó stratégiát igényel, amihez nem lehet improvizálni, csak ösztönösen élni és azonnal cselekedni! Megoldásként a pápa saját fiatalságának egészen normális életére utalt. Tizenéves korában ő is a kortárs fiúk szokásos életét élte. A serdülőkor a növekedés szakasza, melyben az élet olykor egymásnak ellentmondó szempontjai néznek szembe egymással. Azt tanácsolta, hogy a mai fiatalok menjenek előre bátran, félelem nélkül, de sohasem egyedül! Isten velünk marad, elkísér és vezet minket, nem is csodákkal, hanem az egymással folytatott beszélgetéseinken és érzéseinken keresztül. Ennek az útját csendes imával, bensőséges párbeszéddel lehet megkülönböztetni. Istennek a szívünkben fellobbanó fénye megvilágítja a gondolatok, érzelmek és érzések labirintusát és segíteni akar abban, hogy meg tudjuk különböztetni a lényegest a feleslegestől, a jót a bántó rossztól. Tápláljuk az imáinkban azt a vigasztaló bizonyosságot, hogy az Úr vigyáz ránk, hogy nem alszik, hanem ránk néz, és mindig őriz minket.

 

Beszéde utolsó gondolatában a pápa pár bölcs tanácsot adott: Az interneten található ötletek előtt inkább keressenek jó tanácsadókat az életben, bölcs és megbízható embereket, akik eligazítanak, segítenek, mint a szülők, a tanárok, az idősek, a nagyszülők és a lelkivezetők. Kedves fiatalok, szükségünk van rátok, kreativitásotokra, álmaitokra, bátorságotokra, együttérzésetekre és a mosolyotokra, magával  ragadó örömötökre és arra a csipetnyi őrültségre is, amit minden helyzetben megleltek és ami segít kijutni a nehézségekből. Pápaként arról biztosította őket, hogy az Egyház velük van, nagy szüksége van rájuk, hogy fiatalok maradjanak, hogy új utakat fedezzenek fel, új nyelvekkel kísérletezzenek, örömtelibbé és vendégszeretőbbé váljanak. Ne veszítsék el soha bátorságukat, hogy merészen álmodjanak és éljenek! Tegyék magukévá a gondoskodás kultúráját, és terjesszék azt; legyenek a testvériség bajnokai, nézzenek szembe az élet kihívásaival azáltal, hogy Isten hűséges kreativitása és jó tanácsadók vezessék őket – zárta a bahreini fiatalokhoz intézet beszédét Ferenc pápa.