Két kép, melyet Isten imént elhangzott igéjéből veszünk, segít abban, hogy közelebb kerüljünk Jézushoz, a világmindenség királyához. Az első képet, mely a Szent János neve alatt fennmaradt Jelenések könyvéből származik, és amelyet Dániel próféta elővételez az olvasmányban, a következő szavak mutatják be: „Felhőkön érkezik” (Jel 1,7; Dán 7,13). Ez Jézus Úrként való dicsőséges eljövetelére és a történelem végére utal. A második kép az evangélium képe: Krisztus Pilátus előtt áll, és azt mondja neki: „Király vagyok” (Jn 18,37). Kedves fiatalok, érdemes megállnunk és szemlélnünk ezeket a Jézus-képeket, amikor elkezdjük a 2023-as lisszaboni ifjúsági világtalálkozó felé vezető utunkat.

Álljunk meg tehát az elsőnél: Jézus, aki felhőkön érkezik. Ez a kép Krisztus dicsőségben való eljöveteléről szól az idők végén: megérteti velünk, hogy az utolsó szó létünkről Jézusé lesz, nem a miénk! Ő – mondja a Szentírás – az, aki „felhők hátán érkezik” (Zsolt 68,5), és kinyilvánítja hatalmát az égen (vö. Zsolt 68,34–35): vagyis ő az Úr, aki felülről érkezik és soha nem távozik, ő az, aki ellenáll mindannak, ami elmúlik, ő a mi örök, rendíthetetlen bizalmunk. Ő az Úr. Ez a reményről szóló prófécia megvilágítja éjszakáinkat. Azt tanítja nekünk, hogy Isten jön, Isten jelen van, Isten munkálkodik, és Isten a történelmet önmaga felé, a jó felé fordítja. Azért jön „felhőkön”, hogy megnyugtasson bennünket, mintha azt mondaná: „Nem hagylak magatokra, amikor életek egére sötét felhők gyülekeznek. Mindig veletek vagyok. Azért jövök, hogy világosságot hozzak, hogy újra derűs időszakot teremtsek.”

Dániel próféta azonban azt is állítja, hogy „éjjeli látomásban” (Dán 7,13) látta az Urat a felhőkön jönni. Éjjeli látomásban:

vagyis Isten éjszaka jön, az életünk egére gyülekező, gyakran sötét felhők közepette. Mindannyian ismerjük ezeket az időszakokat. Fel kell ismernünk őt, az éjszakán túlra kell tekintenünk, fel kell emelnünk tekintetünket, hogy meglássuk őt a sötétségben!

Kedves fiatalok, nézzetek bele az éjjeli látomásba! Mit jelent ez? Hogy még a sötétségben is ragyogó szemünk legyen, hogy ne hagyjuk abba a fény keresését a sötétség közepette, melyet oly gyakran hordozunk szívünkben és látunk magunk körül. Emeljük fel tekintetünket a földről, nem azért, hogy elmeneküljünk, hanem hogy legyőzzük annak kísértését, hogy a félelmeink miatt a padlón maradjunk.

Ez a veszély fenyeget bennünket: hogy félelmeink irányítanak bennünket. Ne zárkózzunk gondolatainkba, és ne sirassuk magunkat!

Nézz fel, kelj fel! Ez a felhívás: nézz fel, kelj fel! Ez az Úr felhívása hozzánk, és ezt szerettem volna visszhangozni a nektek, fiataloknak írt üzenetben, mely az idei év útját kíséri [„Kelj fel, és légy tanúja annak, amit láttál!” (vö. ApCsel 26,16). Üzenet a 36. ifjúsági világnapra, 2021. november 21.] Ez a legnehezebb feladat, de ez a rátok bízott lenyűgöző feladat: állni, amikor minden szétesni látszik; őrszemnek lenni, aki meg tudja látni a fényt az éjjeli látomásokban; építőnek lenni a törmelék között – sok a törmelék a mai világban, nagyon sok –, képesnek lenni álmodni. Számomra ez a kulcs: az álmodni nem képes fiatal, szegényke, idő előtt megöregedett! Képesnek lenni álmodni, mert aki álmodik, ezt teszi: nem hagyja, hogy elnyelje az éjszaka, hanem lángot gyújt, meggyújtja a holnapot hirdető remény fényét. Álmodjatok, legyetek elevenek, és bátran tekintsetek a jövőbe!

Szeretném elmondani nektek: mi, mindannyian hálásak vagyunk, amikor álmodtok. „Valóban? De hát amikor a fiatalok álmodnak, nemegyszer zajt csapnak…” Csapjatok zajt, mert zajotok az álmaitok gyümölcse. Ez azt jelenti: nem akartok éjszakában élni, amikor Jézust teszitek életetek álmává, és örömmel ölelitek őt magatokhoz, ragadós lelkesedéssel, mely jót tesz nekünk! Köszönjük, köszönjük, amikor bátran tovább tudjátok vinni álmaitokat, amikor az élet éjszakáiban sem szűntök meg hinni a fényben, amikor szenvedélyesen dolgoztok azon, hogy szebbé és emberibbé tegyétek világunkat! Köszönjük, hogy ápoljátok a testvériség álmát, szíveteken viselitek a teremtett világ sebeit, küzdötök a leggyengébbek méltóságáért, és terjesztitek a szolidaritás és a megosztás szellemét. És mindenekelőtt azt köszönjük, hogy

a jelen eredményeitől elkényelmesedett világban, mely hajlamos elfojtani a nagy eszméket, nem veszítitek el az álmodás képességét! Ne elbóbiskolva, s ne altatásban éljetek! Ne! Elevenen álmodjatok!

Ez segít nekünk, felnőtteknek és az Egyháznak. Igen, mint Egyháznak is álmodnunk kell, szükségünk van a fiatalok lelkesedésére, szükségünk van a fiatalok tüzére, hogy tanúi legyünk Istennek, aki mindig fiatal!

És még valamit szeretnék elmondani nektek:

sok álmotok megegyezik az evangélium álmaival. Testvériség, szolidaritás, igazságosság, béke: ezek Jézusnak is az emberiséggel kapcsolatos álmai.

Ne féljetek megnyílni a vele való találkozásra: ő szereti álmaitokat, és segít megvalósítani őket! Martini bíboros azt mondta, hogy az Egyháznak és a társadalomnak szüksége van „álmodókra, akik nyitva tartanak bennünket a Szentlélek meglepetéseire” (Carlo Maria Martini – Georg Sporschill: A hit kockázata. Éjszakai beszélgetések Jeruzsálemben, Kairosz, Budapest, 2009, 96. oldal). Álmodók, akik nyitva tartanak bennünket a Szentlélek meglepetéseire. Gyönyörű! Kívánom, hogy ti is ezek közé az álmodók közé tartozzatok!

Elérkeztünk a második képhez: Jézus azt mondja Pilátusnak: „Király vagyok.” Elszántsága, bátorsága, rendkívüli szabadsága lenyűgöz bennünket. Letartóztatták, a helytartóságra vitték, és kihallgatja az, aki halálra ítélheti. Ilyen körülmények között élhetett volna a védekezés természetes jogával, talán megpróbálhatta volna „helyrehozni a dolgokat”, törekedhetett volna kompromisszumos megoldást találni. Ehelyett Jézus nem rejti el önazonosságát, nem leplezi szándékait, nem használja ki a menekülés kiskapuját, melyet Pilátus is nyitva hagyott. Nem, nem használja ki. Az igazság bátorságával válaszol: „Király vagyok.” Felelősséget vállal életéért: azért jöttem, hogy egy küldetést teljesítsek, és a végsőkig elmegyek, hogy tanúságot tegyek az Atya országáról. Azt mondja: „Arra születtem, és azért jöttem a világra: hogy tanúságot tegyek az igazságról” (Jn 18,37). Jézus ilyen. Kétszínűség nélkül jött, hogy életével hirdesse: az ő országa különbözik a világ országaitól, Isten nem azért uralkodik, hogy növelje hatalmát és eltiporjon másokat; nem seregekkel és nem erő alkalmazásával uralkodik. Az ő országa a szeretet országa: „király vagyok”, de ennek a szeretet országának a királya; „királya vagyok” azok országának, akik életüket adják mások üdvösségéért.

Kedves fiatalok, Jézus szabadsága vonz! Engedjük, hogy szólítgasson bensőnkben, hogy felrázzon, hogy felébressze bennünk az igazság bátorságát! Megkérdezhetjük magunktól: ha most Pilátus helyében lennék, szemközt Jézussal, a szemébe nézve mit szégyellnék? Jézus igazsága előtt, az igazság előtt, aki maga Jézus, milyen hamisságaim vannak, melyek nem állnak meg, milyen kétszínűségeim vannak, melyek nem tetszenek neki? Mindannyiunkban vannak ilyenek. Keressétek őket, keressétek meg őket! Mindannyiunkban vannak kétszínűségek, megalkuvások, a „dolgok helyrehozására” tett kísérletek, hogy a kereszt elkerüljön bennünket. Jézus elé kell állnunk, hogy fény derüljön az igazságra bennünk! Imádnunk kell őt, hogy belül szabadok legyünk, hogy fény derüljön az életünkre, és ne hagyjuk, hogy a pillanatnyi divat megtévesszen, a fogyasztói őrület tűzijátékai elkápráztassanak és megbénítsanak bennünket!

Barátaim, nem azért vagyunk itt, hogy a világ szirénei elbűvöljenek bennünket, hanem hogy saját kezünkbe vegyük az életünket, hogy „elcsípjük az életet”, hogy teljes életet éljünk!

Így, Jézus szabadságában bátorságra is lelünk ahhoz, hogy szembe ússzunk az árral. Ezt a kifejezést szeretném kiemelni: szembe úszni az árral, bátorságot venni, hogy szembe ússzunk az árral; nem valaki ellen – ami mindennapi kísértés –, mint ahogy az áldozatszerepben tetszelgők és összeesküvés-elméleteket gyártók teszik, akik mindig másokra hárítják a felelősséget; nem, hanem önző, zárt és merev énünk egészségtelen árával szemben, amely gyakran keres érdekszövetséget a túlélés érdekében. Nem, nem ez! Az árral szemben kell haladnunk, hogy Jézus nyomában járhassunk. Ő megtanít arra, hogy a rosszal csak a jóság szelíd és alázatos erejével szálljunk szembe. Kiskapuk nélkül, hamisság nélkül, kétszínűség nélkül. A megannyi rossz által sebzett világunknak nincs szüksége több kétértelmű kompromisszumra, a tenger hullámaihoz hasonlóan ide-oda csapdosódó emberekre – oda mennek, ahová a szél viszi őket, ahová saját érdekeik vezetik őket –,

nincs szükség egy kicsit jobbra, egy kicsit balra dörgölőző emberekre, akik kiszagolják, mi kényelmes az adott pillanatban. Az „egyensúlyozók”. Az így működő keresztény inkább egyensúlyozó, mint keresztény.

Az egyensúlyozók, akik mindig azt keresik, hogy ne mocskolják be a kezüket, ne tegyék kockára az életüket, ne játsszanak komolyan. Kérlek benneteket, tartózkodjatok attól, hogy ilyen ide-odaingázók legyetek! Legyetek szabadok, legyetek hitelesek, legyetek a társadalom kritikus lelkiismerete! Ne féljetek kritizálni! Szükségünk van a kritikáitokra. Közületek sokan kritizálják például a környezetszennyezést. Szükségünk van rá! Legyetek szabadok a kritizálásban! Legyen meg bennetek az igazság iránti szenvedély, hogy álmaitokkal azt mondhassátok: életem nem rabja e világ logikájának, mert Jézussal együtt uralkodom az igazságosság, a szeretet és a béke érdekében! Kedves fiatalok, mindnyájatoknak azt kívánom, hogy örömmel mondhassátok: „Jézussal én is király vagyok!” Király vagyok: Isten szeretetének, együttérzésének és gyengédségének élő jele vagyok! Az evangélium fénye által elkápráztatott álmodó vagyok, és reménnyel tekintek előre az éjjeli látomásokban. És amikor elesek, Jézusban újra bátorságra lelek a küzdelemhez és a reményhez, bátorságra, hogy újra álmodjak. Minden életkorban!

Fordította: Tőzsér Endre SP