November 6-án délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palota dolgozószobájából imádkozta el az úrangyala imádságot a Szent Péter téren egybegyűlt zarándokokkal. Az Angelus után szót emelt a fogvatartottak életkörülményeinek javítása érdekében, felvetette a kegyelemgyakorlás

Beszédét teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvéreim, jó napot kívánok!

Néhány nappal mindenszentek főünnepe és az elhunyt hívőkről való megemlékezés után a mai vasárnap liturgiája ismét arra hív minket, hogy elgondolkodjunk a holtak feltámadásának misztériumáról. Az evangéliumban (vö. Lk 20,27–38) Jézus néhány szadduceussal vitázik, akik nem hittek a feltámadásban, és az Istennel való kapcsolatot a földi élet szintjére szűkítették. Hogy a feltámadást nevetségessé tegyék, Jézust pedig nehéz helyzetbe hozzák, egy paradox és abszurd esetet említenek neki: van egy asszony, akinek hét férje volt, akik egymás testvérei voltak, de egyik a másik után meghalt; a Jézushoz intézett rosszindulatú kérdés így hangzik: ez az asszony kinek a felesége lesz a feltámadáskor? (Lk 20,33).

Jézus nem esik csapdába, és hangsúlyozza a feltámadás igazságát: kifejti, hogy a halál utáni élet eltér majd a földitől. Megérteti beszédpartnereivel, hogy e világ kategóriáit nem lehet alkalmazni a túlvilági valóságokra, amelyek felülmúlják e világ kategóriáit. Azt mondja ugyanis: „A világ fiai nősülnek és férjhez mennek, akik viszont méltónak ítéltetnek arra, hogy részük legyen az eljövendő világban, valamint a halottak közül való feltámadásra, nem nősülnek majd, és férjhez sem mennek” (Lk 20,34–35). E szavakkal Jézus azt akarja elmagyarázni, hogy ezen a világon olyan valóságokat élünk meg, amelyek átmeneti jellegűek és elmúlnak; a túlvilágon azonban – a feltámadás után – többé nem a halál távlatában élünk, hanem mindent – az emberi kapcsolatokat is – Isten dimenziójában, Isten dicsőségébe átalakult módon élünk meg. A házasság is, mely Isten szeretetének jele és eszköze e világban, átalakulva tündököl majd a szentek dicsőséges közösségének fényében a mennyországban.

A „menny és a feltámadás fiai” nem kevés kiváltságos, hanem mindenki, minden férfi és nő, mert a Jézus által hozott üdvösség mindenkinek szól. A feltámadtak élete az angyalokéhoz lesz hasonló (vö. Lk 20,36), vagyis egészen belemerül Isten világosságába, teljesen Isten dicséretét végzi, örömmel és békével teli örökkévalóságban. De vigyázat! A feltámadás nemcsak a halál utáni feltámadás eseménye, hanem egy újfajta életmód, amelyet már most megtapasztalunk, a semmi feletti győzelem, melyet már most megízlelhetünk! A feltámadás a keresztény hit és remény alapja! A mennyországgal és az örök élettel való kapcsolat nélkül a kereszténység egy erkölcsre, életfilozófiára szűkülne. A keresztény hit üzenete viszont az égből jön, Isten nyilatkoztatta ki, és felülmúlja ezt a világot. Lényegi fontosságú, hogy higgyünk a feltámadásban, hogy keresztény szeretetből fakadó tetteink ne múlékonyak és öncélúak legyenek, hanem Isten kertjében kinyíló maggá váljanak és az örök élet gyümölcseit teremjék.

Szűz Mária, a menny és föld királynéja erősítsen meg minket a feltámadásba vetett reményben, és segítsen, hogy Fia szívünkbe vetett szavának magvai tetteinkben jó gyümölcsöt teremjenek.

A Szentatya szavai az Angelus elimádkozása után:

Kedves Testvéreim!

A fogvatartottak mai jubileumának alkalmából szeretnék felhívást intézni a börtönökben lévők életkörülményeinek javítása érdekében az egész világon, hogy a rabok emberi méltóságát mindenhol teljes mértékben tiszteletben tartsák. Azt is szeretném hangsúlyozni: nagyon fontos annak végiggondolása, hogy a büntető igazságszolgáltatás ne kizárólagosan megtorló jellegű legyen, hanem nyitott a reményre és a bűnösnek a társadalomba való visszailleszkedésének lehetőségére. Külön kérem azt is, hogy az illetékes polgári hatóságok minden országban fontolják meg a kegyelemgyakorlás lehetőségét az irgalmasság szentévében azon fogvatartottak esetében, akiket alkalmasnak tartanak arra, hogy kegyelemben részesüljenek.

Két napja lépett hatályba a párizsi klímaegyezmény. Ez a fontos előrelépés azt bizonyítja, hogy az emberiség képes összefogni a teremtett világ védelme érdekében (vö. Laudato si’, 13.), képes arra, hogy a gazdaságot az emberek szolgálatába állítsa, s hogy a békét és az igazságosságot építse. Holnap pedig megkezdődik Marrákesben, Marokkóban a klímakonferencia újabb ülésszaka, melynek célja többek között ennek az egyezménynek a megvalósítása lesz. Kívánom, hogy ezt az egész folyamatot a közös otthonnal való törődésre vonatkozó felelősségtudatunk vezesse.

Tegnap Scutariban, Albániában boldoggá avattak harmincnyolc vértanút: két püspököt, számos papot és szerzetest, egy papnövendéket és néhány világi hívőt, ők mind azon ateista rendszer ádáz üldözésének voltak áldozatai, amely a múlt században hosszú időn át volt uralmon abban az országban. Ők inkább választották a börtönt, a kínzásokat és a halált, csak hogy hűek maradjanak Krisztushoz és az egyházhoz. Példájuk segítsen minket, hogy az Úrban találjuk meg azt az erőt, amely megtart minket a nehézségekben s a jóság, a megbocsátás és a béke tetteire indít minket.

Köszöntelek mindnyájatokat, kedves zarándokok, akik különböző országokból érkeztetek: köszöntöm a családokat, a plébániai csoportokat és a társulatokat. Külön is üdvözlöm a Sydneyből és a San Sebastián de los Reyes-ből jött híveket, továbbá a Fundación Római Akadémiai Központot és az Olaszországban élő venezuelaiak katolikus közösségét, hasonlóképpen az Adria-Rovigóból, Mendrisióból, Roccadaspidéből, Nova Siriből, Pomigliano d’Arcóból és Picernóból érkezett csoportokat.

Mindenkinek szép vasárnapot kívánok! Kérlek, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat kívánok az ebédhez! A viszontlátásra!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Zenit.it

Magyar Kurír