Jó napot kívánok!

Elnök Úr! Hálás vagyok köszöntő szavaiért, melyeket az összes amerikai nevében intézett hozzám. Egy kivándorló család fiaként örülök, hogy vendég lehetek ebben az országban, mely nagyrészt hasonló családokból épült fel. Örömmel vártam a találkozásnak és a párbeszédnek ezeket a napjait, amikor reményeim szerint meghallgathatom az amerikai nép álmait, reményeit, és osztozhatom bennük.

Látogatásom során abban a megtiszteltetésben lesz részem, hogy szólhatok a Kongresszushoz, és remélem – mint testvére ennek az országnak –, mondhatok néhány bátorító szót azoknak, akik azt a feladatot kapták, hogy az ország politikai jövőjét irányítsák, hűségben annak alapítási elveihez. Philadelphiába is elutazom, a családok nyolcadik világtalálkozójára, amelyet azzal a céllal rendeznek meg, hogy megünnepelje és segítse a házasság, valamint a család intézményét az emberiségnek ebben a kritikus időszakában.

Elnök Úr! A katolikus amerikaiak – polgártársaikkal együtt – azon fáradoznak, hogy egy valóban toleráns és befogadó társadalmat építsenek, hogy védelmezzék az egyének és a közösségek jogait, és hogy visszautasítsák az igazságtalan megkülönböztetés minden formáját. Ennek a nagy demokráciának számtalan jó szándékú tagjával együtt azt várják, hogy az igazságos és bölcsen elrendezett társadalom építésére irányuló erőfeszítések tiszteletben tartják legmélyebb szándékaikat és vallásszabadságból fakadó jogaikat. Ez a szabadság marad Amerika egyik legnagyobb értéke. És – miként amerikai egyesült államokbeli püspöktestvéreim emlékeztettek minket – minden amerikainak mint jó polgárnak vigyáznia kell, hogy ezt a szabadságot megőrizze és megvédje mindentől, ami veszélyeztethetné vagy árthatna neki.

Elnök Úr! Ígéretesnek találom, hogy kezdeményezte a légszennyezés csökkentését. Mivel sürgős dologról van szó, világosnak tűnik előttem az is, hogy az éghajlatváltozás olyan probléma, amelyet nem hagyhatunk hátra az elkövetkező nemzedékre. A történelem döntő fontosságú korszakában vagyunk „közös otthonunk” gondozása szempontjából. De még mindig van időnk azoknak a szükséges változtatásoknak a megtételéhez, amelyek biztosítják „a fenntartható és átfogó fejlődést, mivel tudjuk, hogy a dolgokon lehet változtatni” (Laudato si’ kezdetű enciklika, 13.). Ezek a változtatások megkövetelik tőlünk, hogy komolyan és felelősségteljesen olyan világban gondolkodjunk, amelyet nemcsak gyermekeinkre hagyhatunk, hanem olyan emberek millióira is, akik egy őket semmibe vevő rendszernek vannak alávetve.

Közös otthonunk a kirekesztetteknek azon csoportjához tartozik, amely az égre kiált, és ma erősen kopogtat házaink, városaink, társadalmaink ajtaján. Martin Luther King tiszteletes bölcs szavaival élve elmondhatjuk, hogy nem tettünk eleget kötelezvényünknek, és elérkezett az ideje, hogy tartsuk magunkat hozzá. Hitünkből tudjuk, hogy „a Teremtő nem hagy magunkra minket, sosem fordít hátat szeretettervének megvalósításában, nem bánja meg, hogy megteremtett minket. Az emberiségnek megvan még a képessége, hogy együttműködjön közös otthonunk építésében” (ugyanott, 13.). Mi, keresztények, akiket ez a bizonyosság éltet, elkötelezzük magunkat közös otthonunk tudatos és felelős gondozása mellett.

A nemrégiben tett erőfeszítések a megszakadt kapcsolatok helyreállítására és az együttműködés új útjainak megnyitására az emberi családon belül pozitív lépéseket jelentenek a megbékélés, az igazságosság és a szabadság útján. Kívánom, hogy minden jó szándékú férfi és nő ebben a nagy és virágzó országban támogassa a nemzetközi közösség arra irányuló erőfeszítéseit, hogy világunk legelesettebbjeit megvédjük, hogy átfogó és inkluzív fejlődési modelleket mozdítsunk elő annak érdekében, hogy testvéreink és nővéreink mindenhol megismerjék annak a békének és jólétnek az áldását, amelyet Isten minden gyermekének nyújtani szeretne.

Elnök Úr! Ismételten köszönetet mondok üdvözlő szavaiért, és bizalommal tekintek e napok elé, amelyeket az Ön országában fogok tölteni. Isten áldja Amerikát!

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: Europress/AFP

Magyar Kurír