„És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne.”
Az egyik legérdekesebb és egyben legizgalmasabb újszövetségi beszélgetések egyike volt az, amelyikben elhangzott ez a mondat. A történet főszereplője Nikodémus és azok a kérdések, amelyeket az éjszaka közepén tett fel Jézus Krisztusnak, aki nem vonakodott megválaszolni őket. A kérdések mind-mind mély felismeréseket feszegetnek, Nikodémus pedig írástudóként bár sokat tudott, mégsem értette a kijelentéseket.
A történet visszanyúlik a mózesi időkhöz, amikor Izrael mérges kígyókkal nézett szembe, az állatok pedig kicsit sem voltak barátságosak. Az Úr lehetőséget kínált arra, hogy aki „találkozik” egy kígyóval, ne haljon meg, ehhez pedig csak annyit kellett tennie, hogy felnéz a Mózes által készített rézkígyóra. A cselekmény roppant egyszerűnek tűnik, ám megkövetel egy nagyon fontos, majdnem elengedhetetlen dolgot, amivel talán nem mindenki rendelkezett. Hinni kellett. A rézkígyó ott magasodott a pusztában, esélyt adva arra, hogy aki mérget kapott, életben maradjon. Vajon hányan éltek a lehetőséggel?
Mi hogy vagyunk ezzel a kérdéssel? Van elég hitünk felnézni a keresztre? Valószínűleg gyakran kiemeljük a hitünket és azt, hogy bízunk az Úrban, de amikor szembe találkozunk egy mérgeskígyóval (rossz döntések, tragédiák, fájdalom stb…), akkor van elég hitünk ahhoz, hogy felnézzünk a rézkígyóra ( Jézus Krisztusra), aki életével, majd halálával biztosította a mi életünket?
Szóljon ma ez az Ige bátorításul, hogy amikor nehézség, kétség vagy fájdalom telepszik az életünkre, tudjunk és legyen elég hitünk felnézni az Úrra, tudva és meggyőződve, hogy Ő mellettünk van és szívén hordozza az életünket.
Áldott napot!
Szerző: Csomó Hajni - április 18, 2023
Kommentáld!