Már
kezd teher lenni számomra, hogy újra, meg újra magamat kell ismételnem,
de sajnos a világ jelenlegi állapota nem ad más lehetőséget: 2020 egy
szörnyű év. Persze mondhatnánk, hogy minden rosszban van valami jó, vagy
hogy minden attól függ, hogyan állunk hozzá, de a tények önmagukért
beszélnek. Tűzvész Ausztráliában, COVID-19, karantén, munkanélküliség,
faji forrongások, stb. Az év során mindannyian eljutottunk már arra a
pontra, amikor fel kellett kiáltanunk, és azt mondanunk, hogy “itt már
csak Isten segíthet”, még akkor is, ha a létét esetleg nem ismerjük el.
És nem kell nagy pszichológusnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja:
legtöbben félünk tőle, hogy mi fog következni ezután.
És
most nyugodtan mondhatod, hogy te nem félsz, mert az egész (legyen szó
bármiről is) csak fel van fújva, de ha nem ettől, akkor valami mástól
szorul össze a gyomrod. Legyen az a saját megélhetésed, egészségügyi
állapotod, vagy a családtagjaid életével kapcsolatos dolgok, mindenki
fél valamitől. És ezzel nincs is semmi probléma! Ne hagyd, hogy bárki
elhitesse veled, amibe annyian beleestek már, hogy a keresztény ember
nem félhet! A félelem természetes, sőt, sokszor tudatalatti reakció a
bennünket ért negatív behatásokra: félni teljesen természetes! A kérdés
viszont az, hogy mit teszel vele!
Két
lehetőséged van: vagy szembeszállsz és megküzdesz a félelmeddel, vagy
hagyod, hogy elhatalmasodjon rajtad. A harmadik lehetőség, ami a
körülmények megváltoztatása volna, hogy ne legyen mitől félni, sajnos
legtöbb esetben nem opció. Marad az első kettő. Ha nem teszel valamit,
akkor leteper a félelem.
“De én ehhez kevés vagyok!” “Egyedül nem tudom megoldani!”Örülök,
hogy ki mered mondani! A félelmed nem kezelheted egyedül! Csak akkor
fog változni bármi is, ha segítséget kérsz. Kérj hát a legjobbtól!
Nincs
semmi baj azzal, ha félsz! A kérdés, hogy kiben bízol a legnehezebb
szituációkban? A véletlenben? A sorsban? Önmagadban? Vagy megtaláltad a
legjobbat: Istent?
Áldott napot!
Kommentáld!