Kinyújtott kéz, nyitott szív, a testvériség építése

Ferenc pápa és Ahmed et-Tajjeb főimám, egy közös dokumentum aláírói a párbeszéd kultúráját elősegítendő, javasolták a testvériség világnapjának bevezetését. Az általuk kezdeményezett Emberi Testvériség Bizottsága (ETB) kérvényt adott át António Gutierrez ENSZ-főtitkárnak, kérve február 4-ének a testvériség világnapjává nyilvánítását. Kerekes László segédpüspöknek a világnap lényegéről és üzenetéről szóló gondolatai az ersekseg.ro honlapon olvashatóak, a mi mindennapjainkra vonatkozóan is tartalmaznak eligazítást.

Ferenc pápa a béke követeként 2019. február 3-5 között az Egyesült Arab Emirátusokba látogatott. Az Abu-Dzabiban megrendezett vallásközi találkozón egy közös nyilatkozatot írt alá az emberi testvériségről, a világbéke és a békés együttélés érdekében. Ferenc pápa híressé vált mondása a vallásközi találkozón: “Vagy közösen építjük a jövőt, vagy nem lesz jövő!”

Néhány hónappal később, augusztusban megalakult az Emberi Testvériség Bizottsága (ETB). Célja biztosítani a jövő nemzedék számára “a kölcsönös tisztelet és az egészséges együttélés légkörét”. A bizottság tagjai között mind vatikáni, mind a muzulmán világ képviselői jelen vannak. Az ETB azon év szeptember 11-én megtartotta első találkozóját Rómában, a Szent Márta házban. A dátum kiválasztásának is üzenet jellege van: “az életet és a testvériséget kívánják építeni ott, ahol mások halált és pusztítást okoznak”, utalva a 2001. szeptember 11-én New Yorkban elkövetett merényletre. Következő lépésként Ferenc pápa és Ahmed et-Tajjeb főimám, a dokumentum aláírói, február 4-ét javasolták a testvériség világnapjaként, az ETB tagjai pedig António Gutierrez ENSZ-főtitkártól kérték ennek világnappá nyilvánítását.

Miért oly sürgető a kultúrák párbeszéde, az emberi testvériségre és világbékére való törekvés? A nyilatkozat a maga teljességében összefoglalja ezeket: nemcsak a spirituális értékek, a felelősségtudat gyengülése miatt, hanem mert a világban egyre inkább megmutatkozó szélsőségesség, intolarencia, fundamentalizmus oda vezetett, hogy egy „darabokban zajló harmadik világháború” jeleit láthatjuk. A világválság oka nem gazdasági, hanem spirituális, az elaltatott emberi lelkiismeret, a vallási értékektől való eltávolodás, az individualizmus és az anyagelvű filozófiák túlsúlya, amelyek az anyagias értékeket helyezik a legfőbb és transzcendens alapelvek helyébe.

Megdöbbentő a világon jelenlévő problémák alapjainak világos és pontos meghatározása a nyilatkozatban: a vallások politikai felhasználása, a visszaélés a vallási érzésnek az emberek szívére gyakorolt hatásával azért, hogy világias és rövidlátó politikai és gazdasági célokat érjenek el ezáltal. A nyilatkozat nem hallgatja el az igazságtalanságot, a természeti erőforrások méltánytalan elosztását, amely egy gazdag kisebbség előnyeit szolgálja a föld népei többségének kárára. Azt is kiemeli, hogy mindezek fölött nemzetközi hallgatás uralkodik. Isten nevét nem szabad a gyilkosság, a száműzés és az elnyomás igazolására felhasználni. A nyilatkozat elítél minden gyakorlatot, amely “veszélyezteti az életet, így a népirtást, a terrorcselekményeket, az elköltözésre való kényszerítést, az emberi szervek kereskedelmét, az abortuszt és az eutanáziát, valamint az ezeket támogató politikákat”. Megoldásképpen javasolja a vallási érzék felébresztését az új nemzedék szívében. A nyilatkozat ismételten megerősíti: a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságára minden embernek joga van, elítéli az embereknek egy bizonyos vallás vagy kultúra elfogadására történő kényszerítését; minden embernek joga van az irgalmasságon alapuló igazságossághoz; a párbeszéd, a megértés, a tolerancia csökkenti a gazdasági, társadalmi és politikai problémákat; a hívők közötti párbeszéd, a felesleges viták kerülése a találkozás biztos útja a közös spirituális, emberi és társadalmi értékek terében; az istentiszteleti helyek védelme a törvények és nemzetközi egyezmények által garantált kötelesség; a terrorizmust minden formájában és megnyilvánulásában el kell ítélni; az állampolgárság a jogok és kötelességek egyenlőségén alapul, le kell mondani a kisebbségek hátrányos megkülönböztetéséről, elkerülve a kettős mérce politikájának használatát; a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogait minden szinten biztosítani és védeni kell.

Mit tehetünk mi a mindennapi életben? A békére és testvériségre való törekvés adja meg kereszténységünk hitelességét. Több tiszteletet tanúsíthatunk környezetünk felé, különösen a hit, a gondolat, a kifejezés és cselekvés szabadságát illetően. Törekednünk kell a párbeszédre, megértésre, toleranciára akkor is, ha kevés remény mutatkozik a megoldásra. Ki kell állnunk az irgalmasságon alapuló igazságosság mellett. Nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk a hívők közötti párbeszédre, kerülni a felesleges vitákat. Szeressük, védjük, támogassuk, tartsuk fenn, szépítsük a templomainkat. Az erőszak minden formáját ítéljük el szűkebb vagy tágabb környezetünkben. Éljünk állampolgári jogainkkal, teljesítsük állampolgári kötelességeinket, figyeljünk jobban oda a körülöttünk élő kisebbségre, mindig emeljük fel a szavunkat, ha kisebbségként bennünket hátrányos megkülönböztetés ér vagy a kettős mérce politikáját alkalmazzák ránk. Legyünk a nők, a család és a gyermekek, valamint az idősek, a gyengék, a fogyatékkal élők és az elnyomottak jogainak biztosítói és védői.

Az új nemzedékek nevelése mindannyiunk felelőssége, ezáltal törekszünk élhető jövőre, egyetemes békére. Ebben segít a Ferenc pápa által kezdeményezett dokumentum meghívása, amely egyben felhívás a tolerancia és testvériség értékeinek megélésére, tanúságtétel az Istenbe vetett hit nagyságáról. Egyedül Isten képes felemelni az emberi lelket és egyesíteni az egymástól elszakadt szíveket.

Kerekes László segédpüspök