Ha hagyományos adventi himnuszra gondolunk, legtöbbünknek a rorátékon felcsendülő Jöjj el, jöjj el, ó, Emmanuel… kezdetű négy versszakos gregorián himnusz jut eszébe először. Kevesebben tudják, hogy a himnuszt a karácsonyt megelőző hét napon felcsendülő antifónákból állították össze.

Az ünnepet megelőző utolsó hét nap a belső készület kitüntetett ideje. Sűrűsödik az idő, fokozódik az izgalom, közeledik a várva várt nap. Egyházunk az adventi készület legintenzívebb egy hetében legalább ezerötszáz éve segít a ráhangolódásban a liturgia segítségével.

A zsolozsma leginkább zsoltárokból és újszövetségi szakaszokból áll, így a szent szavak egyre inkább magunkévá válnak, különösen, ha énekelve imádkozzuk, ahogyan eredetileg tették a kolostorokban. Minden zsoltár illetve újszövetségi rész (canticum) előtt egy pársoros antifónát imádkozunk, amely valamilyen hittitokra vagy megfontolandó szentírási szakaszra, esetleg az adott ünnepnapra irányítja a figyelmünket. A zsolozsma meghatározta a hajdani szerzetesek, apácák napjait, háromóránként közös imára gyűltek össze. Az esti dicséretben mindig a Magnificatot, Szűz Mária öröménekét éneklik, melyben az egyébként rendkívül szerény és háttérbe húzódó Szűzanya Szentlélekkel eltelve adja tudtára mindenkinek istenanyai méltóságát.

Az utolsó adventi héten, tehát december 17–23 között csendül fel a Magnificat előtt a hét Ó-antifóna. Mindegyik Krisztust, a várva várt Megváltót szólítja meg, és hívja, érkezzen közénk. A szövegek mindegyike Izajás jövendöléseire (és más messiási próféciákra) utal, így bevon minket a választott nép várakozásába, akik Isten ígéretében bízva, a próféták által megerősítve, évezredeken át várták a Messiást. A hét nap a Szentlélek hét ajándékára is felhívja a figyelmünket ( bölcsesség, értelem, jó tanács, tudomány, lelki erősség, jámborság, istenfélelem). A versszakok végén egy kérés kiált fel: jöjj el, és válts meg minket. Ezeket az antifónákat a II. vatikáni zsinat után a napi szentmisékbe is beemelték, az alleluját bevezető vers gyanánt.

A hét antifóna más-más néven nevezi a Megváltót, és mindegyik az Ó! felkiáltással kezdődik – innen az elnevezés: Ó-antifóna. A megszólítások így hangzanak:

O, Sapientia; (Ó, Bölcsesség – Izajás 28,29)
O, Adonai; (Ó, Adonáj – Úr – Izajás 33,22)
O, Radix Jesse; (Ó, Jessze gyökere – Izajás 11,1 és 52,15)
O, Clavis David; (Ó, Dávid kulcsa – Izajás 22,22)

O, Oriens; (Ó, Napkelet – Izajás 9,1)
O, Rex Gentium; (Ó, Nemzetek Királya – Izajás 2,4.)
O, Emmanuel (Ó, Emmanuel – Velünk lévő Isten – Izajás 7,14)

A mély beleélést lehetővé tevő szöveg egész lelkigyakorlattal ér fel, ha napról napra átelmélkedjük az antifónák szövegét. Ugyanakkor, a hajdani atyák játékossága is felcsillan: az antifónák első betűit visszafelé összeolvasva (hasonlóan az Ó, IÓ, CIÓ…vakáció sorozathoz) az ERO CRAS kifejezés alakul ki, melynek jelentése: Holnap érkezem. Ha a december 24-i antifónát is hozzátesszük:
O, Virgo virgonum (Ó, szüzek szüze – Máriát szólítja meg, Izajás 7,1), akkor a VERO CRAS – Valóban holnap ígéretet kapjuk. A mély lelki élet és a gyermeki játékosság nagyon gyakran együtt járnak, ahogy itt is.

Ha engedünk az egyház meghívásának, használhatjuk családjainkban is az Ó-antifónákat az utolsó adventi héten készület gyanánt. Az antifónák szövege végigvezet minket az egész üdvtörténeten, sőt, a történelem előtt időkbe, a teremtés előttre kalauzol minket. Az első antifónában az isteni Bölcsesség, az örök Ige jelenik meg, majd az Ószövetség üdvtörténetén keresztül vezet az utunk, Mózes, a próféták (Izajás, Mikeás, Malakiás, Jeremiás), a történeti könyvek és a zsoltárok igeszakaszai egyesült erővel mutatnak Jézusra, a megígért Üdvözítőre. Jézusnak és a születő egyháznak egyaránt nagyon fontos volt, hogy ő a bűnbeeséskor megígért, évezredeken át epedve várt Megváltó, akinek érkezését Isten folyamatosan megerősítette kiválasztott népe számára. Ebbe a várakozásba tudunk mi is bekapcsolódni, hiszen ő minden nép királya, a látóhatár a végtelenig kitárult Jézus megérkezésével, és mi ugyanúgy meghívottak vagyunk, mint a választott nép egykor.

Az alábbi linken meghallgathatjuk latin nyelven napról napra a megfelelő antifónát, angol felirattal. Fel is olvashatjuk a szöveget, magyarul több, különböző fordítás áll rendelkezésünkre. A zsolozsmában és az alleluja versekben más és más szöveget találunk. Ezek költőiek és jól énekelhetők, de nem ragaszkodnak az eredetihez szóról szóra. Nemeshegyi Péter SJ atya véleménye szerint a legpontosabb fordítás 1936-ban készült, melyet csupán kis mértékben kellett módosítania ahhoz, hogy az összes szentírási utalás benne maradjon a szövegben. Ezt közöljük alább.

Több országban népszerű készület volt az Ó-antifónák éneklése-olvasása – ahogy Diósi Dávid könyvéből megtudhatjuk. Egyes szerzetesközösségekben az antifónákat a kolostorban betöltött tisztségek szerint énekelték a szerzetesek: az Ó, Bölcsességet az apát vagy apátnő, az Ó, Dávid kulcsa kezdetűt a kulcsár vagy a kincstárnok, az Ó, Jessze gyökerét pedig a kertész. Franciaországban a 16. században a plébániatemplomban imádkozták az Ó-antifónákat, s egy nagy méretű, aranyozott O betűt helyeztek az oltárra. Ezt a betűt karácsonykor megkapta a plébánián legutóbb nősült férfi, s cserébe ajándékkal kedveskedett a plébánosnak, az O betűt pedig nagy becsben tartva őrizte. Spanyol ferences kolostorokban az apátnak külön, művészien kidolgozott botja volt, melynek csúcsa nagy méretű O betűt formázott, melybe a hét különböző megszólítás szimbólumai voltak beledolgozva.

Ennek mintájára készíthetünk mi is saját Ó-antifóna naptárat. Kartonpapírból vágjunk ki egy nagy O betűt, fessük be aranyszínűre, majd nap mint nap írjuk rá a kulcsszavakat: Bölcsesség, Adonáj, Jessze gyökere stb.

Letölthetjük és kinyomtathatjuk az alábbi képet is. A szimbólumokat kivágva, és akasztóval ellátva nap mint nap fellógathajuk egy fenyőágra, s így karácsonyra együtt láthatjuk az összes jelképet. A kész ágat odatehetjük a karácsonyfa alá – hiszen valóban megérkezett.

1. (dec. 17.) Ó, Bölcsesség,
   ki a Magasságbelinek szájából jöttél elő,
   végtől végig érsz,
   s mindent elrendezel,
   erősen és édesen:
   jöjj, és vezess bennünket az okosság ösvényén!
2. (dec.18.) Ó, Adonaj, Izrael házának vezére,
   ki Mózesnek a csipkebokor lángjában megjelentél,
   és Sinai hegyén neki törvényt adtál:
   jöjj, válts meg minket, kinyújtott karral!
3. (dec.19.) Ó, Jessze gyökere,
   ki zászlónak állsz a nép számára,
   ki előtt elnémulnak a királyok,
   térdet hajtanak a nemzetek:
   jöjj, szabadíts meg, ne késsél tovább!
4. (dec. 20.) Ó, Dávid kulcsa,
   Izrael házának jogara,
   ki nyitsz, és nincs, aki bezárja,
   zársz, és nincs aki kinyissa:
   jöjj, hozd ki a börtönből a sötétségben
   és halál árnyékában ülő megkötözöttet!
5. (dec. 21.) Ó, Napkelet,
   örök fény ragyogása,
   igazság napja:
   jöjj, és világosítsd meg
   a sötétségben és a halál árnyékában ülőket!
6. (dec. 22.) Ó, Nemzetek Királya, és népek epedettje,
   Szegletkő, kiben eggyé lesz a kettő:
   jöjj, és mentsd meg az embert,
   akit a föld agyagából alkottál!
7. (dec. 23.) Ó, Emmánuel, királyunk és törvényhozónk,
   nemzetek várakozása és üdvözítője:
   jöjj, üdvözíts, mi Urunk, Istenünk!