Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak. Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok, így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
Lk 6,27-38

Elmélkedés

Néha elgondolkodunk azon, hogy mi különböztet meg minket, keresztény embereket a más vallásokhoz tartozóktól. Több dolgot is felsorolhatnánk, de talán az a legjellegzetesebb különbség, hogy még az ellenségeinket is szeretjük. Tesszük ezt egyrészt azért, mert Jézusnak ez volt a kérése, másrészt azért, mert Isten is kivétel nélkül mindenkit szeret. Erről a két dologról olvasunk a mai evangéliumi részletben.
Az ellenségszeretet alapja a megbocsátás, ami két összetartozó mozzanatból áll: bocsánatot kérek attól, akit megbántottam, és megbocsátok annak, aki vét ellenem. Ez a két mozzanat olyan, mint a madárnak a két szárnya. Ha az egyik szárny törött vagy hiányzik, a madár nem tud repülni, hiába erős a másik szárnya.
Jézus szeretet-parancsa az ellenség szeretetében éri el csúcsát. Jót tenni azzal, aki rosszat tesz nekünk, valóban nem könnyű. Áldást mondani arra, aki átkoz bennünket, nem egyszerű. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. Jézus azt kéri tőlünk, hogy legyünk jóindulatúak azokhoz, akik velünk szemben valamilyen igazságtalanságot követtek el. A rosszat nem lehet egy másik rossz cselekedettel legyőzni. Az erőszakot nem lehet megszüntetni újabb erőszakkal. A bosszú, a megtorlás világából át kell lépnünk a megbocsátás és a szeretet világába. Ezzel a jóságos Isten példáját követjük, aki szeretetét a hálátlanok, a hűtlenek és minden bűnös felé megmutatja.
© Horváth István Sándor

Imádság

Istenünk, segíts, hogy örömhíredet hirdethessük! Add, hogy hívásodra mindig figyelni tudjunk! Te azt kívánod, hogy az emberek szabadon kövessenek téged. Nyisd meg, kérünk, az emberek szemét, hogy meglássák az evangélium fényét. Nyisd meg az emberek szívét, hogy befogadják a te igéd igazságát, és boldogok legyenek, mert az örömhírben életet találnak.