Gyermekkoromban négy-ötféle kenyér és körülbelül ugyanennyi féle tej közül választhattunk a boltban. Ma egyes nagyobb szupermarketben hosszú polcsorokon válogathatunk csak e két termék többtucatnyi változata közül. Amelyik a legjobban ízlik, vagy amelyik legjobban tetszik a pénztárcánknak, vagy amelyiket megszoktuk, azt választjuk és fogyasztjuk. Esetleg, ha megunjuk, választunk helyette egy másikat. Ez természetesen igaz sok minden másra is, én most csak két hétköznapi dolgon mutattam be a jelenséget.

Addig nincs is baj, amíg olyan dolgokban válogatunk, amik nem befolyásolják jelentősen a mindennapi életminőségünket vagy a jövőnket (habár a kenyér ebből a szempontból nem a legjobb példa, hiszen mindennap esszük, és emiatt bizony nagy hatása van az egészségünkre). Ez a fogyasztói szemlélet azonban, hogy a kedvünk és tetszésünk szerint válogatunk, átjárja az egész gondolkodásmódunkat, ezért sokkal nagyobb hatással van a lelkiségünkre, és ezen keresztül a jelenlegi életvitelünkre és a jövőnkre, mint gondolnánk.

Gondoljunk át néhány kérdést! Mi alapján döntjük el, hogy mire fordítjuk az időnket, az erőnket, vagy mire áldozzuk anyagi forrásainkat? Mi alapján döntjük el, hogy mit olvasunk, hallgatunk, nézünk, hogy mivel töltjük a szabadidőnket? Mi alapján döntjük el, hogy mit tartunk helyesnek és mit helytelennek; vagy hogy miben hiszünk? Mi alapján tűzzük ki a céljainkat? Az előbb említett kérdésekben mi számít jobban: hogy megfeleljen az ízlésünknek, hogy le tudjuk vezetni az indulatainkat, hogy ki tudjuk élni a vágyainkat; vagy az, hogy a javunkra váljon nekünk, a családunknak, a barátainknak, esetleg a tágabb környezetünknek? Ugye érezzük, hogy a pontosvessző előtti felsorolás időnként ellentmondásban van az utána következővel?

Vajon helyes az, ha a lelkiség, a hit kérdésében is az ízlésünk és a vágyaink határozzák meg a választásunkat, és innét is egy kicsit, onnét is egy kicsit felcsipegetünk, azt, ami éppen tetszik? Nem azt mutatja a több évezredes tapasztalat, hogy nem mindig jó, ha a vágyainkra vagy az emberi ítélőképességünkre hallgatunk? Nekem úgy tűnik, hogy egy megbízható forrásra van szükségünk, amire bátran alapozhatjuk a lelki fejlődésünket, a hitünket; ami aztán erősen befolyásolja az életminőségünket és a jövőnket. A fent olvasott üzenet alapján ez a „törvény és az intelem”, vagyis Isten szava. Nem biztos, hogy mindig tetszik, de szilárd alap!

Miért kevernénk más eszmei áramlatokkal? Miért választanánk helyette mást? Hiszen ez az útmutatás a jövőbe, egy sokkal jobb jövőbe vezet minket!

Áldott napot!

bejegyezte: simon csaba – május 28, 2021