A nem látok, nem hallok, nem beszélek passzivitásával szemben Jézus lát, hall és beszél. Sőt, azt szeretné, ha az emberek és különösen az ő tanítványai is látnának, hallanának és beszélnének. Az irgalmas és emberszerető Atya beszél a világhoz és hozzánk. Fia, az örök Szó testesül meg a Lélek által Jézusban, és arra hív, hogy általa mi is lássunk, halljunk és beszéljünk.

Egy buddhista bölcsesség szerint, ha “nem látok, nem hallok, nem beszélek - akkor baj nem ér”. Három, szorosan egymás mellett ülő kismajommal is szokás szemlélteti ezt a szabályt. Az első a szemét, a második fülét, a harmadik a száját takarja el.

Buddha a be nem teljesült vágyakat tartotta az emberi boldogtalanság és szenvedés forrásának. Vallásbölcseletének lényege ezért a vágyaktól való megszabadulás elmélete és gyakorlata. A nirvána felé vezető út ezért az életszomj kioltásán át vezet.

A modern kor embere jellemzően mesterségesen gerjesztett vágyak világában él. A fogyasztásra ösztönző reklámok már nemcsak utcai plakátokról, újságokból árasztanak el bennünket, hanem a rádióból, a televízióból, az internet és az okostelefonok felületeiről is. Nem meglepő ezért, ha a felesleges kívánságok fojtogató öleléséből való szabadulás igénye sokak számára rokonszenvessé és vonzóvá teszi a buddhizmus vágymentesítő tanítását.

A dadogó siketet meggyógyító Jézus mégsem a vágyak kioltásának útján jár. Imádsága nem egyéni meditáció, hanem az Atyával folytatott csodás mélységű, magasságú és intenzitású párbeszéd. Nem toleranciának tetsző közömbösség vezérli, hanem megrendült szívű együttérzés. A bajoktól, betegségektől, bűnöktől nem neki kell megszabadulnia, hanem ő akar és tud másokat megszabadítani. Nem privát boldogságot hirdet, hanem apostoli és tanítványi közösséget, egyházat hoz létre, ahol a segítő és szolgáló szeretet lesz az egyén és a közösség kapcsolatának új alapelve.

A nem látok, nem hallok, nem beszélek passzivitásával szemben Jézus lát, hall és beszél. Sőt, azt szeretné, ha az emberek és különösen az ő tanítványai is látnának, hallanának és beszélnének.

Jézus néz és lát. Figyelmesen szemléli a világ szépségét: a Salamon minden dicsőségénél ékesebben felöltöztetett virágokat a réten, a gondok és aggodalmak nélkül szálló madarakat az égen, a jó földbe hulló búzaszem sorsában a bő termés lehetőségét. A teremtményeket nézi, de rajtuk keresztül a Teremtő, a Mennyei Atya igazságának fényét, gondviselő jóságát és irgalmas szeretetét is látja. 

Jézus hallgat és hall. Harminc éven át engedelmesen meghallgatja Szűz Édesanyjának és szent nevelőapjának imára és életre nevelő szavait. De az emberi intelmeken és az Írás szent sorain át mindenkinél tisztábban és erősebben hallja a Törvény a Próféták és a Zsoltárok üzenetében hozzá szóló Abba szerető hangját.

Jézus ért és beszél. Harminc év rejtett párbeszédjei után megnyitja ajkát és úgy szólal meg, ahogy ember még nem beszélt. Hatalommal és erővel tanít, nem úgy, mint az írástudók. De nemcsak példázatai beszédesek, hanem az egész élete beszéd, tanítás üzenet, vagyis kinyilatkoztatás. Szűzi foganásától, bölcsességben és kedvességben növekvő gyermekkorán át, csodajelei, tanítása, szenvedése, halála és feltámadása a mindenben hatalmas Atya beszéde ahhoz a világhoz, amelyet úgy szeretett, hogy egyszülött Fiát adta oda érte. Az irgalmas és emberszerető Atya beszél a világhoz és hozzánk. Fia, az örök Szó testesül meg a Lélek által Jézusban, és arra hív, hogy általa mi is lássunk, halljunk és beszéljünk.

- Látásra hív, hogy nézve a világ törékeny ékességét, lássuk a Teremtő Isten szépségét, és ennek inspiráló vonzásában legyünk a bűn által kicsorbult világ szebbé tételének munkatársai.

- Hallásra hív, hogy a szelíd szavú Megváltó tanítására hallgatva életadó igéit tettekre váltsuk.

- Szólásra és beszédre hív. Nem felszínes fecsegésre, nem is csupán eszmecserére, hanem a vallomásra. Hogy a Lélek által a szívnek abból a mélységéből szóljon a szánk, ahonnan maga a Bölcsesség beszél.

Jézus minket is megszólítani vágyó látás, hallás és beszédmódja éles ellentétben áll tehát, a se hallani, se látni, se beszélni nem óhajtó óvatossággal vagy passzivitással. De ez a sor még fokozható.

Egy karikatúra a szemet, fület és szájat eltakaró kismajom mellé egy mobiltelefonját nyomkodó fiatalt rajzolt a következő felirattal: “Három az egyben”.

Aki állandóan mobilozik, az tényleg egyre kevesebbet lát és hall a körülötte lévő világból és egyre kevesebbet beszél vele. Az egymás mellett ülő fiatal vagy akár idősebb emberek sem lépnek valódi kapcsolatba, ha nem egymásra figyelnek, hanem a drága készülékeikkel vannak elfoglalva. Sokszor észre sem vesszük, hogy a virtuális “Való-világ”, képei, hangjai és beszédei mennyire veszélyesek lehetnek ránk is. A “személyre szabás” ígéretével személytelenre szabnak bennünket, a szabadság csalétkével függőségbe rántanak. A közösségi élmény örömének ígérete szánalmas magányba fordul, az ígért élvezetek helyett pedig frusztráció és agresszió jelentkezik. A csillogó látszat elfoglalhatja a szívünkben a szeretet és Isten számára fenntartott helyet és egy olyan önző és hazug világ magatartásmintáit mutatja normálisnak, és követendőnek, ami sohasem volt az.

Jézus gyógyító szeretete révén a dadogós siket érthetően beszélt. Milyen nagy szükségünk van nekünk is Jézus életünket, figyelmünket és vágyainkat megtisztító és elmélyítő érintésére, hogy ne csak nézzünk, hanem lássunk is, ne csak hallgassunk, hanem halljunk is, ne csak dadogjunk, hanem érthető beszéddel és beszédes tettekkel lehessünk az evangélium örömének munkatársai.