A mise kezdetén Harmat Péter, a budapest-újlaki Sarlós Boldogasszony-plébánia közösségének alelnöke köszöntötte a bíborost. Emlékeztetett rá, hogy Árpád-házi Szent Margitot is családja, egyháza, népe, nemzete vette körül, itt, a kolostorban is. Soha nem felejtette el családját, rangját. Sőt, éppen az, hogy ő is a királyi családhoz tartozott, erősítette meg kötelességében, hogy méltó módon éljen a hatalommal: Istent imádni, engesztelni, egyházát szolgálni, királyi családját egységre, összetartásra bírni, és emellett felebarátait, a társait, a nálánál sokkal kisebb rangúakat, a betegeket is szolgálni, ápolni. És ha ő királylányként ezt tette, annál inkább kell ezt tennünk nekünk, egyszerűbb embereknek is, családunkkal, egyházunkkal, nemzetünkkel.

A szentmise homíliáját Erdő Péter bíboros, prímás mondta. Prédikációját teljes terjedelmében közöljük.

1. Évtizedek óta először fordul elő, hogy Szent Margit ünnepén itt, a róla elnevezett szigeten nem a szabad ég alatt tartjuk a szentmisét. Nem az időjárás miatt tesszük ezt, hanem azért jöttünk el ide az ő kápolnájába, hajdani kolostorának közelébe, mert a szervezők a korlátozások miatt ezt látták biztonságosabbnak a járvány szempontjából. Ugyanakkor fontos, hogy találkozzunk és együtt ünnepeljünk, hogy a valóságban is részt vegyünk a szentmise közösségében.

Az idén különös alkalmunk is van a hálaadásra. 800 évvel ezelőtt, 1221-ben alakult meg Szent Domonkos rendjének magyarországi tartománya. A rend férfi és női ága ma újra létezik hazánkban, imádkozzunk értük különös szeretettel, hogy áldás kísérje szolgálatukat egyházunk és népünk javára.

2. A mai evangéliumban a tíz szűzről szóló példabeszédet hallottuk. Az evangéliumi szakasz a végső ítéletről szól, és azt hangsúlyozza, hogy minden lehúzó fáradtság, minden egykedvűség, a reménytelenség minden kísértése ellenére ébereknek kell lennünk.

Csakhogy nem elég várni, cselekednünk is kell. A kereszténység nem kényelmes út. Nem elég az Egyházban lennünk, és várni, hogy teljenek az évek. Ellenkezőleg, az életünkben minden különleges fontosságot nyer: a kezdeti megtérés, amikor meghalljuk, hogy hív minket Krisztus, majd cselekedeteink további alakulása. Szinte új meg új nehéz megtérésekre van szükségünk. Együtt kell működnünk az isteni kegyelemmel, és figyelmesen kell hallgatnunk arra, hogy az adott helyzetben mit üzen nekünk Krisztus.

Ha elképzeljük a jézusi példabeszéd esküvőjét, megjelenik előttünk egy lármás, népes keleti lakodalom (vö. Jn 2,1–11). A menyasszony, a rokonok és barátnők, akik várják a vőlegény érkezését, hogy aztán átkísérjék az ifjú asszonyt a vőlegény házába. A példabeszéd szavai mögött felsejlik, hogy az igazi Jegyes, a Vőlegény, maga Krisztus. Ő az, akire várunk, és aki a saját házába, az atyai házba akar vezetni minket.

Ebből világosodik meg a példabeszéd tanítása: nem elegendő, hogy tagjai vagyunk az Egyháznak, hogy meghívást kaptunk, hanem elevenen is kell tartanunk a hitünket, és jótettekkel kell igazolnunk és erősítenünk, hogy tényleg Krisztushoz tartozunk.

3. Szent Margit a Krisztussal való találkozás izzó várakozásában élte le életét. A mai ember számára talán ijesztőnek is hat az önsanyargatásnak az a szigorúsága, amit róla a hagyomány megőrzött. De Margit, a királylány nem gyűlölte az életet és a világot, nem mindentől megcsömörlött, keserű emberként fordult el a földi élet szépségeitől, ahogyan manapság sokan hajlamosak ezt szinte depressziós csömörrel megtenni. Szent Margit az extázis határáig menően szerette Krisztust. Ez volt az a pozitív magával ragadottság, ami különös tettekre is késztette. Erről írta az 1300-as évek elején a legendaszerző azokat a sorokat, amelyek Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradtak ránk: „Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyulladván, imádkozék vala szüntelen […] [olykor] minden közbevetés nélkül úgy, hogy a napnak első idejétül fogva az konventnek ebédjének […] [idejéig] szüntelen imádságban marad vala.” Jézus kedvéért, az iránta való szeretetből imádkozott és vezekelt, végezte a legalázatosabb szolgálatokat. Az őiránta való szeretetből érdeklődött családja és az ország sorsa iránt is. Ezért próbálta meg bátyját és édesapját kibékíteni, és lecsillapítani a pusztító polgárháborút.

4. Szent Margit példája ma különösen szükséges a számunkra. Szükséges azért, mert fáradt történelmi korban élünk. A majd egy éve tartó koronavírus-járvány is próbára tette sokak megértését és türelmét. A mostani időben nemes, önzetlen, nagyvonalú tetteket vár tőlünk az Isten, a környezetünk, népünk és az Egyház. Ilyen tettekkel tartozunk saját emberségünknek, személyes méltóságunknak és katolikus keresztény mivoltunknak is. A kereszténység ugyanis nem kényelmes vallás, nem olyan széles út, ahol a puszta közvéleményt meg a saját kényelmünket követve jó helyre jutnánk. Hanem küzdelem a hívő ember élete, de olyan küzdelem, amelynek erőforrása Isten kegyelme, jutalma, értelme pedig az örök boldogság, az a lakodalom, amelynek képe számunkra, gyenge fantáziájú emberek számára Isten színe látásának végtelen nagyszerűségét érzékelteti.

5. És – visszatérve az evangéliumi példabeszéd gondolatához – van visszajelzésünk arról, hogy a helyes úton járunk-e. Megtudhatjuk, hogy valóban ébren vagyunk-e, vagy kialudt bennünk a remény és a várakozás. Miből tudhatjuk meg? Sokszor mi magunk is főként a szeretet cselekedeteiből, amelyek eluralkodnak az életünkben, és programjainkat, energiáinkat a maguk logikája szerint kezdik rendezni. Vagy éppen ellenkezőleg, ha ezek elmaradtak, akkor fel kell riadnunk álmunkból, mert az életünk már sodródás, nem pedig készület a Krisztussal való találkozásra.

Kérjük az idén különös bizalommal Szent Margit közbenjárását népünkért és mindannyiunkért, hogy a szeretet cselekedeteiben megerősödve reménnyel, energiával teljes és üdvösségre vezető életet éljünk. Ámen.

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír