Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük.

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. Tavaly ilyenkor nem gondoltuk volna, hogy még az idén is csendben fogjuk ünnepelni a virágvasárnapot, de még a nagyhetet és a húsvétot is. Csendesebb körülöttünk megint a város és az ország. Nem tarthatunk ünnepélyes körmenetet.

De megszólalnak körülöttünk a kövek. Idézik a közös ünnepség emlékét.

Eszünkbe juttatják, hogy van olyan valóság, ami erősebb, mint a napi történések. Így élték túl a nemzedékek a történelem viszontagságait, mert az élet, a gyermekek, a család, de a közös emlékeink és a közös tapasztalataink is itt vannak velünk. És itt járnak velünk a Krisztusban hívők közösségének, az Egyháznak a tapasztalatai is Krisztus korától napjainkig.

Hitünk központi igazsága Krisztus megváltó halála és feltámadása. A mai szentmisében már hallottuk a Passiót, a szenvedés drámáját. De előtte emlékeztünk Krisztus Jeruzsálemi bevonulására is. Jézus tudatosan készült a szenvedésre, ezért nem akármilyen módon vonult be arra a színhelyre, ahol vállalni fogja a halált. A zsidó húsvét ünnepe zarándokok tömegét vonzotta minden évben a szent városba. Százezres tömegekről volt szó, akik messze tájakról érkeztek. Ha akkor és ott történt valami, annak híre terjedt az egész ismert világban. Jézus szamárháton vonul be Jeruzsálembe. Az Olajfák-hegyéről Jeruzsálembe gyalog is könnyű volt eljutni. Nem eshetett volna ez nehezére Jézusnak sem, hiszen az előző években gyalogszerrel járta be Júdeát és Galileát. De

különleges jelentőséget tulajdonított ennek a bevonulásnak.

Fontosnak tartották ezt a tanítványok is, hiszen mind a négy evangélium elbeszéli ezt az eseményt (Mk 11,1–10; Mt 21,1–11; Lk 189,29–40; Jn 12,12–19). És fontosnak tartották, hogy Jézus szamárháton vonul be a városba.

2. János evangéliuma adja meg a megértés kulcsát, amikor megjegyzi, hogy ezzel beteljesedett az Írás: „Ne félj, Sion leánya! Nézd, királyod jön, szamár csikóján” (Jn 12,15).

Ez az idézet pedig Zakariás prófétától való (Zak 9,9), aki a Messiás érkezését a bevonulás jelenetével rajzolja elénk. Azért ujjong Sion leánya, mert királya közeledik, a Messiás, aki igaz és győzedelmes, de alázatos és békét hirdet a népeknek.

A szamárháton bevonuló uralkodót szelídség és alázatosság jellemzi.

Nem a kor félelmetes háborús eszközén, a harci szekéren vagy lóháton érkezik, hanem egy kissé régies, kissé gyengének látszó módon, mert megteheti. Mert az ellenséget már legyőzte, szétzúzta a harci szekereket és elpusztította a fegyvereket (vö. Zak 9,10). Ez az a messiási szerep, amit Jézus vállalni akar: a gyengeségben megnyilvánuló végtelen erő, a kereszthalálon győztes feltámadás hatalma.

3. Isten ma is szeretettel kíséri az emberiség és különösen is a benne hívők életét. Akkor hát miért szenvedünk már több mint egy éve? Miért halnak meg a járványban sokan? Miért nem kellemes és problémáktól mentes az emberek élete itt a földön? Mert

Isten nagyobb összefüggésekben gondolkodik.

Ő ismeri a világ szerkezetét. Azt is tudja, mi a szerepe a betegségeknek, a szenvedésnek és a halálnak. De Ő már a mi számunkra is győzelmet aratott. Örök célt tűzött elénk és biztos utat nyitott a boldogság felé.

És nem hagy minket magunkra ezen az úton, hanem együtt jár velünk szavával, kegyelmével, különösen pedig az Eucharisztiával. Mert a szent három nap titkát ünnepeljünk minden szentmisében. Ennek nagy jelét szeretné felmutatni az Egyház idén szeptemberben is.

Kérjük Urunkat és Mesterünket, hogy emeljen ki minket a csüggedésből, adja meg újra a közösségi találkozás lehetőségét és élessze fel szívünkben a keresztény reménységet. Ámen.

Forrás: Esztergom-Budapesti Főegyházmegye

Fotó: Mudrák Attila

Magyar Kurír