A budapesti Magyarok Nagyasszonya egyházközség immár harmadik alkalommal szervezte meg a magyarországi Magyarok Nagyasszonya testvér-egyházközségek és más templomok hívő közösségeinek Országos Magyarok Nagyasszonya Találkozóját szeptember 17-én Budapesten. A szentmisét Erdő Péter bíboros mutatta be, szentbeszédét az alábbiakban közöljük.."Nagy szeretettel köszöntök mindenkit, aki a Magyarok Nagyasszonyának szentelt templomok és plébániák képviseletében a mai országos találkozóra érkezett. A Boldogságos Szűz Máriát mint hazánk pártfogóját a művészet és az irodalom már évszázadok óta kifejezetten is említi, a hívő emberek pedig mint hazánk védasszonyához könyörögnek hozzá. Pázmány Péter imádságos könyvében a Szűzanyához fordulva kéri, hogy szabadítsa meg és vezesse az igaz hitre a rábízott magyarokat. A XVIII. században pedig elterjed a Boldogasszony Anyánk, régi nagy Patrónánk kezdetű ének, amely szinte a nemzeti himnusz szerepét töltötte be. Eszterházy Pál nádor is meg volt győződve arról, hogy Szűz Mária közbenjárása végigkíséri népünk történetét. Harmonia Coelestis c. munkájában külön imádságot találunk a Magyarok Nagyasszonyához.

Felajánló imáját – modernebb változatban – minden évben augusztus 20-án ünnepélyesen megismételjük. De a Magyarok Nagyasszonya elnevezés megtalálható már abban az 1661-ben megjelent munkában is, amely a máriavölgyi kegyhelyen történt csodás gyógyulásokat gyűjti össze . A török alóli felszabadulás pedig, különösen Buda visszafoglalását (1686) és a zentai csatában aratott győzelmet egyértelműen a Boldogságos Szűz Máriának közbenjárásának tulajdonították. Ezért I. Lipót császár és király hazánkat 1693-ban ismét felajánlotta Szűz Máriának, követve ezzel Szent István példáját. Lipót király pénzein is megjelenik a Szűzanya: „S. Immaculata Virg[o] Mar[ia] Mat[er] Dei Pat[rona] Hunga[riae]” felirattal, vagyis mint Szeplőtelen Szűz Mária, Isten Anyja, Magyarország Pártfogója . Így jutunk el ahhoz a bensőséges kapcsolathoz, amely a Magyarok Nagyasszonyának és a bűn nélkül fogantatott Szűzanyának a tisztelete között fennáll.

A mai evangéliumban, az angyali üdvözletben, a lényegét hallottuk meg Szűz Mária szerepének. Hogy az Úr van vele és teljes a kegyelemmel. Isten kiválasztotta őt saját ajándékozó szeretetéből, kivette őt az áteredő bűnnek a súlya alól, azért, hogy nagy tervet valósítson meg vele, az Üdvözítő édesanyjává tegye. Akivel az Úr van, az telve van kegyelemmel. A boldogság, az ember hivatásának a célja, Isten közelségétől valósul meg. A mai evangéliumi részlet, ezt tudjuk jól, a Szeplőtelen Fogantatás dogmájával függ össze, annak bibliai alapja. Hiszen itt mondja ki a kegyelemteljes szót az angyal. S hogyan lehetne az áteredő bűnben fogant ember teljes a kegyelemmel Krisztus megváltó műve előtt, ha nem Isten különleges ajándéka folytán? És éppen ez az, amit a Szűzanyáról hiszünk és vallunk, amit dogmaként is kihirdetett az Egyház: a Szűzanya fogantatásának pillanatától mentes az áteredő bűntől, azaz szeplőtelenül fogantatott.

Magyarországon volt egyszer egy egyetem, a Pázmány Péter által alapított, akkor még jezsuita egyetem, ahol minden tanárnak – akkor még nem volt a dogma kihirdetve – ígéretet kellett tennie, hogy védelmezi a Szeplőtelen Fogantatás hitét. Ezt II. Ferdinánd császár és király (1578-1637) rendelte el éppen az akkor újonnan alapított nagyszombati egyetem számára. Ugyanő már akkor kérte az Apostoli Szentszéket, hogy a szeplőtelen fogantatás igazságát dogmaként hirdessék ki.

Tehát nem véletlen, hogy minden hívő ember számára ő a remény csillaga, mert az egész emberiség reménysége is őáltala jött a világra. Így lehet neki sok nép a gyermeke. Mert persze nemcsak a Magyarok Nagyasszonya ő, hanem a körülöttünk élő keresztény nemzetek is mind a saját édesanyjuknak, Nagyasszonyuknak tisztelik. Ha manapság sokan nem gondolnak is a hitre vagy a saját kultúránk keresztény gyökereire, azért a közösségek hagyományában és a valóban hívő emberek szívében és meggyőződésében tovább él Szűz Máriának ez a fajta tisztelete. Megtalálhatjuk ezt az osztrákok, a szlovákok, a lengyelek, a csehek, és a körülöttünk élő többi népek körében.

De saját pártfogójukként tisztelik Szűz Máriát a katolikus népek szerte a világon. A Guadalupei Szűz Anya Mexikóvárosban egyszerre Mexikó királynője, az Amerikák Nagyasszonya, a Fülöp-szigetek Királynője. Tehát tisztelik a Szűzanyát mind-mind a keresztény népek, mint a saját édesanyjukat. És rendben is van ez így, mert egy anyának sok gyereke lehet, de egy-egy gyereknek édesanyja csak egy van. Tehát kizárólagos és különleges kapcsolat az, ami bennünket közösségként is Máriához fűz, de nem úgy kizárólagos, hogy más népeket zár ki belőle, hanem úgy, hogy ráébreszt bennünket: egyetlen égi Édesanyánk van, Szűz Mária személyesen.

Ebben a bizalomban gondoljuk át ma újra, mit is jelent nekünk, hogy Mária népe vagyunk. Eszünkbe juthat nagyon sok történelmi adat. A régi magyar zászlók, közepükön a Boldogasszonnyal, vagy akár a Pázmány Egyetem hajdani címere és pecsétje ugyancsak a Boldogasszonnyal a közepén, eszünkbe juthat azután, nagyon sok minden a nemzeti kultúránkból is, a katolikus kultúránk gyökereiből. És nem kell szégyellni azt, hogy számszerűen is, meg köztudatunkban mennyiségileg is a katolikus kultúra Magyarországon ma is jellemző. Nem tudunk egészséges nemzet lenni sem anélkül, hogy a saját vallási és kulturális azonosságunkat el ne fogadnánk. Ez ma azt jelenti, hogy népünk több mint fele katolikusnak van keresztelve, hogy kultúránkban, köztudatunkban erőteljesen jelen van a katolikus örökség.

Ez az örökség pedig egyszerre jelent bizalmat a Gondviselésben és a jövőben, nemzeti sajátosságaink értékelését és elfogadását, de jelenti azt is, hogy megnyitjuk a szívünket minden más nép felé. Mindez olyan tény, amit el kell ismernünk, amivel lélekben harmóniába kell jutnunk ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ezután pedig tovább kell lépnünk. Mindezt el kell mélyítenünk, hiszen nem pusztán kulturális tény a mi katolicizmusunk, hanem személyes, életre szóló, vallási meggyőződés. És itt találunk vissza a Szűzanyához, aki igazán mindnyájunk édesanyja.

Tegnap Lengyelországban sokan kérdezték tőlem, világiak, papok, püspökök is, hogy folytatjuk-e még 2006-ban kezdett imádságunkat a nemzet lelki megújulásáért. Azt válaszoltam nekik, hogy az akkor hirdetett imaév ugyan véget ért, de az imádság folytatódik, mert Isten segítségére és a Magyarok Nagyasszonyának közbenjáró szeretetére mindnyájunknak nagy szüksége van. Imádkozzunk hát tovább nemzetünkért, de imádkozzunk a szomszéd népekért, de különös szeretettel a lengyelekért is, akik ma is hívő szimpátiával kísérnek és lélekben segítenek minket.

Kérjük a Boldogságos Szűz Máriát, hogy legyen egész nemzetünk pártfogója, és vezessen el bennünket is személy szerint Szent Fiához. Ámen."

Forrás: Magyar Kurir