Házépítés? Pofon egyszerű. Veszel egy kis földet, ásol rá egy gödröt, kiöntöd betonnal és kész az alap; szerzel téglát, egymásra dobálod, megvannak a falak, fogsz néhány gerendát, deszkát, lécet, összeszegeled és pikkpakk ott a tetőszerkezet, amire mehet is a cserép, aztán jöhetnek a csövek, vezetékek, vagy? Ajaj! Lehet, mégiscsak kellett volna valami terv, netán szakember!
Bár még sosem építettem önállóan házat, de jó pár felújításban már volt részem, és tapasztaltam, hogy az ilyen ötletszerűen, kapkodva összetákolt dolgok javítgatása sokkal idő és költségigényesebb, mintha tervszerűen nulláról kezdenénk.
Ám, Bibliában a ház és a házépítés képe több, mint egy építmény felhúzása. Mint szimbólum legtöbbször a saját családot, a gyermekeket, a háznépet jelöli, aztán a tágabb közösséget, Isten népét, az egyházat. Pál apostol pedig a testünkről mondja, hogy az a Szentlélek temploma.
Így, a mai kérdés; Mennyire tudatosan építed a családod? Van-e előre betervezett, elkülönített időd a naptáradban a házastársadra, a gyermekeidre? Vagy lesz, ahogy lesz? Az idő telik, felnőnek maguktól is?
Mennyire fontos számodra, hogy a környezetedben, a gyülekezetedben lelki építőkőként szolgálj? Vagy úgy gondolod rád nincs szükség? Építsenek mások?
Mennyire tudatosan gondoskodsz a testedről, mint Templomról? Tiszteled-e, vigyázol-e rá? Edzed-e? Vagy úgy vagy vele, hogy porrá lesz úgyis?
Szóval, hogy néz ki a házad? Milyen az életed? Egy összetákolt romhalmaz, mely egy apró fuvallattól összedől, és maga alá temet, vagy egy bölcsen a Sziklára épített ház, mely örökre megmarad?
Áldott napot!
bejegyezte: Szilárd – június 02, 2021
Kommentáld!