"Erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Ő az én Istenem, őt dicsőítem, atyám Istene, őt magasztalom.”
Amikor Mózes ezt énekli, még csak próféciákból ismeri a messiási történeteket. Amikor erről énekel, számára Isten az a szabadító, aki megmentette Egyiptomból, aki kivezette a népet, aki átvezette őket száraz lábbal a tengeren. Az az Isten, akitől az utasításokat, parancsokat kapták, aki megmondta mit és hogyan tegyenek. Aki óvta őket, de el is várta az engedelmességet.
Amikor az év ezen szaka eljön, mi már úgy állhatunk, mint akik tudják ki volt Jézus, mit tett értünk. Tudjuk földi életének kezdetét és végét. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy elolvashatjuk a Megváltó életének különböző állomásait, és nem kell kétségbe vonnunk, hogy ki volt Ő, elvégre a Biblia írja.
Mózes a azt mondja, hogy az Úr, a Teremtő az ő ereje. Azért énekel, mert egy hatalmasabb lény, a világ leghatalmasabbja megszabadította egy kis fáraótól. Énekel, mert felismerte Isten nagyságát. Mi mennyivel inkább énekelhetünk, amikor tudjuk, hogy Jézus megszületett, érted és értem, és meghalt érted és értem. Nem egy fáraótól, hanem a bűntől mentett meg.
Amikor ma a fa köré gyűlünk ünnepelni, eszünkbe jut, hogy az, aki a világot uralta, vállalta, hogy gyermekként kezdje életét, és végigküzdje magát az élet nehézségein? Eszedbe jut, hogy a Szabadítód valamikor a Távoli múltban megszületett, hogy te élhess?
Isten elküldte a Fiát, hogy te élhess. Emlékezz ma erre! Legyen ez az erőd forrása!
Énekelj, mert megszületett a Szabadítód!
Kommentáld!