Az emléktábla felállítását Hafuzi Avnija, az Albán Köztársaság pécsi tiszteletbeli konzulja kezdeményezte és támogatta. Köszöntő beszédében felidézte a Szkopjében született, albán származású Teréz anya életét, köztük az 1986-os és 1989-es magyarországi látogatását is.

Hirdesse a tábla Kalkuttai Szent Teréz életművét. Aki ránéz, azt töltse el emberszeretet, amely Teréz anyában is lobogott és amiért minden egyéni ambícióját feladta. Erről szól élete, üzenete és az általa írt, az emléktáblán is olvasható, Az élet himnusza című imádság is – mondta a tiszteletbeli konzul.

Köszönetét fejezte ki a szombathelyi horvátok Djurdjice, azaz Gyöngyvirágok énekkarának, akik albán nyelvű, Teréz anyáról szóló éneket énekeltek az eseményen.

Szombathely Megyei Jogú Város nevében Tóth Kálmán önkormányzati képviselő mondott beszédet.

Fekete Szabolcs Benedek szentbeszédét Teréz anya saját magáról mondott gondolatával kezdet: „Aprócska ceruza vagyok Isten kezében.”

Mi tudjuk, hogy ez az aprócska ceruza minden tintánál mélyebben beleírt az Egyház, az emberiség történetébe.

Kivívta az emberek tiszteletét függetlenül attól, ki miben hisz, milyen nemzetiségű – mondta a segédpüspök.

„Szomjazom!” – Krisztusnak a keresztre feszítésekor elhangzó mondata volt Teréz anya egyik legkedvesebb bibliai idézete, sokat elmélkedett erről. Rádöbbent arra, hogy ezt

Isten mondja az embereknek: Szomjazom rátok, vágyom a ti szeretetetek után. És ez lett Teréz anya hivatása:

igyekezett felkelteni az emberek érdeklődését Isten iránt, hogy viszonozzák az ő szeretetét.

Fekete Szabolcs Benedek felidézte azt a Teréz anya számára döbbenetes élményt, amikor látott Kalkuttában magára hagyottan meghalni egy hindu embert. Ekkor kezdeményezte a Haldoklók Háza működésének megkezdését, mert az nincs jól, hogy magára hagyottan menjen el az ember.

Fontosak a földi élet utolsó hetei, napjai, pillanatai: egy egész emberi élet felértékelődhet vagy lesüllyedhet, kiteljesedhet vagy összeomolhat.

És annak érdekében, hogy méltó módon valaki innen elmenni, ott kell lenni mellette.

Teréz anya hétköznapi dolgokat cselekedett, nem hétköznapi szeretettel, mondta a segédpüspök. Hozzátette: ez a mi feladatunk is.

Ahol élünk tegyük a hétköznapit, a szürkét, az unalmasat, a nem mindig hálásat, a nem mindig feltűnőt, de ne szürkén, unalmasan, ne hétköznapi szeretettel, hanem alázattal.