Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt! Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját! Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az Urat! Folyamodjatok az Úrhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen! Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire.
John Goldingay a 105. Zsoltárt tanulmányozva a "Zsoltárok Mindenkinek" (Psalms for Everyone) című kommentárjában egy nagyon kedves szokásról ír, amit minden évben, adventi időszakban megismétel a gyülekezetében, ahol szolgál. Az évnek ebben a szakában kioszt a gyülekezet tagjai között egy papírt, amin négy kérdés található:
1. Miért vagy különösen hálás az elmúlt évből?
2. A keresztény hitedben mit találsz a legépítőbb és legbátorítóbb dolognak ebben a pillanatban?
3. Milyen kérdéseid vannak a keresztény hiteddel kapcsolatban?
4. Milyen szövetséget (fogadalmat) kötsz a jövő évre nézve?
Az adventi időszak az emlékezés és az előretekintés ideje. Ilyen szempontból is pont a legjobb helyen helyezkedik el az év során: egy héttel a vége előtt. Ilyenkor visszatekintünk Jézus születésére, és előre arra, amikor visszatér hozzánk. De a múlt— és jövőirányú gondolkodás nem állhat meg csupán a nosztalgiázásban. Szükséges, hogy megfelelően zárjuk le az évet: számot vetve az elmúlt időszakról, éveinkről, és tervezve a következőket.
A zsoltár írója is hasonló elmélkedésre motivál bennünket. Hálaadás, bizalom, Isten nevének a hirdetése csak akkor lehetségesek, ha volt már megtapasztalásunk Istennel. Hálát adni csak annak lehet, akivel már volt pozitív kapcsolatunk, éppúgy, mint bizalom is csak az ismeretség talaján születhet meg. Így emlékezés nélkül nincs reményteli jövő.
Ma szeretném, ha te is megválaszolnád ezt a négy kérdést. Gyűjtsd össze, miért vagy hálás, miért ad reményt a hited, milyen kérdéseid vannak, és hogy mit fogadsz meg a jövő évedre tekintve, mert csak emlékezve lehet fejlődni.
Áldott napot!
Kommentáld!