"Emlékezetessé tette csodáit, kegyelmes és irgalmas az Úr."
Vannak könnyen felejthető, hétköznapi csodák, és vannak olyanok is, amelyek emlékezetünkbe vésik magukat. Egy-egy jókor jött baráti ölelés, egy nagy nevetés a családdal, vagy néhány elismerő szó első olvasatra nem tűnnek nagy csodának, de gondoljunk csak a világ jelenlegi helyzetére: hát nem csoda, hogy van még lehetőségünk örülni, és vannak, akiket szerethetünk? Önmagában a szeretet, noha hétköznapi, mégis csoda.
Vannak azonban különleges csodák is: egy váratlan gyógyulás, a gyermekszületés, egy érthetetlen módon megoldódott pénzügyi probléma, vagy egy szerencsés végkimenetelű baleset. Na, ezek azok, melyekre életünk végéig emlékezni fogunk. Az, hogy az autó pont olyan szögben csúszott, pont úgy fordult, és a sofőr pont nem volt bekötve (mert Isten a gondatlanságban is gondoskodik), hogy az oszlop pont ott csapódott be, és nem húsz centivel előrébb... Ezek azok a csodák, melyek Isten kegyelméből és irgalmából, ajándékul adatnak nekünk.
Menj ki a tavaszi természetbe, és nézz körül! Lélegezz nagyokat, és gondolkodj el rajta: vajon nem arra emlékeztetnek-e a fák és a virágok, a madarak csicsergése és a rovarok zümmögése, hogy Isten sok kis hétköznapi csodán keresztül tartja fenn az életünket? A hihetetlen események nem azt akarják-e megtanítani, hogy Isten napról-napra gondunkat viseli? Ezek azok, amiket kár volna valaha is elfelejteni.
A kegyelmes és irgalmas Isten téged is a tenyerén hordoz, sok csodán keresztül megmutatta már neked. Csak emlékezz!
Áldott napot!
Kommentáld!