Lukács szerinti evangélium 21. fejezet 28. vers

Sok vallás, amely mind magának követeli azt, hogy Istenhez vezet, elhozza a megoldást (megváltást) minden ember számára. Közülük több még Jézus nevében is beszél, pedig nincs sok köze Hozzá. Jelek és csodák a napban, holdban, csillagokban, mik józan ésszel megmagyarázhatatlanok; mik között valami titokzatosat sejtünk csupán.

Ki-ki külön teória szerinti természetfölöttit, vagy tudománnyal épphogy magyarázhatót. Háborúk mindenfelé, egymást követően tönkretéve mindent, ami érték, ami fontos az ember számára, sokszor kibogozhatatlan érdekek miatt, szinte az egész világon. Elsöprő földrengések, amik egyre nagyobb anyagi és egyre több emberi áldozatot követelnek. Éhség. Miközben a világ egyik fele szemétbe dobja a finom falatokat, milliók küszködnek a napi betevőért és sokan éhen halnak. Pandémia, világjárvány, amire nincs orvosság és ami nem kímélt időst és fiatalt, férfit, nőt és gyereket. Üldöztetés a hit miatt, vagyis vallási türelmetlenségből elkövetett borzalmak mindenfelé. Rémisztő gyilkosságok, amiket a kamerák objektívjei előtt követnek el büszkén. Sokat-látott gyötrelem, melyet már unásig közvetít a média, mitől kemény szívvel és undorral fordulunk el, miközben legbelül szívünkbe kúszik a félelem és elpusztítja a szeretet utolsó lángjait.

Mi lesz veled világ?

Jézus Krisztus ezeket és más hasonló jeleket sorolt fel Lukács evangéliuma szerint, melyek jelzik az ő második eljövetelét. De vajon miért tette mindezt? Hogy próbáljuk kitalálni a világvége idejét? Nem hiszem. Ő maga ad nekünk erre is három fontos magyarázatot:

1. Tudjuk, hogy közel van! (30. vers) A Megváltó szerint ahogyan abból, amit látunk egy fügefán tavasszal - hogy nyílik a virága, zöldell a levele -, már tudhatjuk, közel a nyár. Úgy tudhatjuk az általa felsorolt jelekből, hogy az Ő visszajövetele közel van már. Pontosan nem tudhatjuk, hogy mikor, de minden esemény érezteti velünk az idő sürgetését.

2. Ne essünk csapdába! (35. vers) Vallások, ideológiák sokfélék lehetnek. Jelek és működő csodák is félrevezethetnek. De ne feledjük, Isten Fia előre szólt mindezekről. A miértekre az igazi választ épp ezért nála találjuk.

3. Vigyázzunk! (34. vers) Vagyis ne engedjük, hogy a gondok annyira leterheljenek minket, hogy hétköznapjainkban elfeledkezzünk arról, ami a dolgunk. Ne engedjük meg magunknak, hogy belefásuljunk abba, hogy jó emberek vagyunk. Másokat szeretők és szolgálók, kedvesek és jóindulatúak, előzékenyek és bátorítóak, segítőkészek és jószívűek, másokért itt élő, igaz keresztények! Ha mindezeket látjuk megtörténni a világban, emeljük fel a fejünket, mert közel van már!

Így hát, kedves barátom, most a pandémia idején is csak azt mondhatom: ne félj! Jézus Urunk tudja, mi történik velünk a világban. Ismeri szenvedésünket és jólétünket is. A bajban vigyáz ránk és megóv.

Cserébe csak egyet akar: mindazt, amit tőle kaptál, add tovább másoknak.

Áldott napot!

Bejegyezte: Restás László – november 30, 2020