"Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek."
Soha nem ittam még olyan jó vizet.
Torinó közelében, az Alpok olasz részén túráztunk, és utunkat egy kristálytiszta vízű patak keresztezte. A vize hűvös volt, kimelegedett túrázóként jól esett megmosni benne a kezünket és az arcunkat. Mikor a túravezetőnk észrevette a forrás iránti lelkesedésünket, gyorsan meg is jegyezte: "Nyugodtan ihattok is belőle, tiszta!"
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert a faluban, ahol élünk, jó a víz. A jónak is vannak fokozatai, mert míg egy tömött nagyvárosban is iható, "jónak" nem mondható az, ami a csapon kifolyik. Viszont még az is sokkal jobb, mint a világ kevésbé szerencsés részein, ahol egyáltalán nincs biztonságosan iható víz. Szóval jó és jó között is van különbség, de olyan jó vizet, mint amilyet a hegyen, soha azelőtt, és azóta sem ittam. Ahány üveg nálam volt, mindet megtöltöttem, és még a szállásra érve is szívesen kortyolgattam belőle, élveztem a tisztaságát és az ízét, vagy talán éppen azt, hogy nem volt neki.
Nem véletlenül hasonlítja Jézus önmagát a vízhez. Hiszen mindannyiunknak szüksége van tiszta vízre ahhoz, hogy élni tudjunk. Víz nélkül, vagy pontosabban fogalmazva, megfelelő víz nélkül néhány napon belül meghalnánk. Hogy meddig bírjuk lelki értelemben vett tiszta víz nélkül? Semeddig. Jó és jó, de élet és élet között is van különbség. A tiszta víz (Jézus) nélküli élet nem élet.
A lelki értelemben vett tiszta víz, a fizikaival ellentétben, nem fogy, hanem sokszorozódik. Az emberek rajtunk keresztül megismerik az igazi, jó, életet adó vizet, magát Jézus Krisztust. Nem csak kóstolót adunk, hanem ömlik belőlünk — az élet.
Az emberek még soha olyan jó vizet nem ittak, amilyent mi adhatunk nekik. Csak hinni kell — Benne.
Áldott napot!
Kommentáld!