"Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen."
Három éve tartott már a szárazság Izraelben és még mindig semmi jele nem volt a változásnak. Isten prófétát küldött a királyhoz, Ahábhoz, mondja meg neki, már nem kell sokáig várni, és jön az eső. Mielőtt azonban ez megtörténne, a prófétának, Illésnek egy amolyan próféta-párbajban le kell győznie a Baal prófétáit, akik csúfos kudarcot vallanak a király szeme láttára. Nincs más hátra, mint a megígért eső.
Illés az egyik legbelevalóbb próféta, aki csak élt valaha és az Úrért munkálkodott, a párbaj után el is küldi a királyt ünnepelni: "Menj föl, egyél, és igyál, mert eső zúgása hallatszik." (A királyok első könyve 18:41) Hallatszott? Dehogy hallatszott! Lelki füleivel lehet, hogy hallotta már, sőt, biztosan, hiszen hitt Isten ígéretének, de a valóság az, hogy még messze volt az az égi áldás, amire számítottak.
Illés és a szolgája felmentek a Karmel hegyre, és meghagyta a szolgájának: menj fel, és nézd meg, jön-e már az eső! De nem jött. Egyszer, kétszer, háromszor... semmi. Hatodszor... még mindig nincs eső.
Hetedszer, mint a bárkából kiengedett galamb annak idején, a szolga örömhírrel érkezik vissza: "Most egy tenyérnyi kis felhő emelkedik föl a tengerből." (A királyok első könyve 18:44) A hír annyira felturbózza a prófétát, hogy a lovaskocsik előtt ér Jezréelbe a hírrel: itt van az eső, látni a felhők előhírnökét!
Az a kicsi felhő milyen sok embert késztethetett az ég kutatására? Mindenki kiszáradt szájjal és korgó gyomorral hunyorított, amíg meg nem látták azt a "tenyérnyi kis felhőt". Valahogy így várjuk mi is Jézus visszajövetelét. Nem három éve, hanem sok ezer, de az epekedés nem lankadt, mint ahogy a szomj sem: az élő vízre vágyunk, és az előhírnöke már itt van. Egy tenyérnyi kis felhő, az evangélium. Hirdessük hát örömmel, hogy itt az első felhő!
Amikor visszatér, az már mindenhonnan látható lesz. És a szomjunk akkor enyhül csak igazán!
Kommentáld!