Elhunyt Gőcze József Tibold OSB
2013. 02. 15. 16:21 -
A Magyar Bencés Kongregáció prézes-apátja, a
Tihanyi Bencés Apátság elöljárója és közössége fájdalommal, de Isten
akaratát elfogadva tudatja, hogy rendtársuk, Gőcze József Tibold OSB
2013. február 11-én elhunyt. Temetése február 18-án, a tihanyi apátsági
templomban 15 órakor bemutatott gyászmisét követően, a tihanyi temető
bencés sírkertjében lesz.
Gőcze
József Tibold Nagysitkén született 1927. augusztus 4-én. Papi
szolgálatát nem a Szombathelyi Egyházmegyében végezte, de mindig
örömmel látogatott vissza szülőfalujába. Gyémántmiséjét is Sitkén
mutatta be, 2012. június 3-án.
1947. augusztus 6-án került sor
beöltözésére. 1949. május 26-an egyszerű, majd 1951. szeptember 8-án
ünnepélyes fogadalmat tett. 1952. június 27-én szenteltél pappá.
Tanulmányait 1947 és 1952 között folytatta a Szent Gellért Hittudományi
Főiskolán, Pannonhalmán.
Isten örömhírét hirdette segédlelkész
1952-től 1955-ig Kéthelyen, 1955–56-ban Berzencén, 1956–57-ben Pacsán.
1957. márciustól szeptemberig lelkészként szolgált Szentpéterúron,
1957–58-ban segédlelkészként Attalán. 1958 és 1965 között Dadon volt
lelkész. 1965 márciusától októberéig segédlelkész Győrszigetben,
1965-től 1979-ig lelkész, plébános Rétalapon, 1979 és 1994 között
plébános Ravazdon. 1994–95-ben kisegítő lelkész volt Pannonhalmán, 1995
óta lelkész Tihanyban.
Tibold atya mindig közösségben szeretett
volna élni. A szerzetesrendek feloszlatása következtében további
tanulmányokra nem volt lehetősége. Az egyházmegyei lelkipásztori
szolgálatban töltötte élete több évtizedét. Sitkére, szülőfalujára
szívesen emlékezett. Legnagyobb öröme a rétalapi templom felépítése
volt.
Miután rendi elöljárója nyugalomba helyezte, az alakuló
tihanyi közösséghez csatlakozott. Hűséges és buzgó volt az
Isten-szolgálatban. Szerette a fiatalabbakat, a fiatalabbak tisztelték
őt. Szívesen gondozta kis kertjét és virágait. Lelkiismeretesen,
buzgalommal végezte a lelkipásztori munkát, utolsó éveiben a
balatonszőlősi hívek gondozását. Barátságos beszélgetőtársa volt
munkatársainknak.
Boldog volt, hogy 60 éves papi jubileumát
megünnepelhette és találkozhatott régi híveivel. Súlyos betegség vett
erőt rajta. Rövid ideig volt kórházban, majd tihanyi szobájában viselte
csendes derűvel és megadással a betegség keresztjét. „Közösségünket
erősítette azzal, hogy ápolhattuk. Bár tudtuk, hogy az elhatalmasodó
betegség úrrá lesz rajta, hirtelen halála mindannyiunkat váratlanul ért”
– szerepel rendtársai megemlékezésében.
Martinus/Magyar Kurír
Kommentáld!