„Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi Krisztus Jézus napjára.”
Pál levele a filippiekhez 1:6
Előttem egy méretre vágott tömör fadarab feküdt a munkapadhoz szorítva, kezemben pedig véső és kalapács. A teremben hangzavar, legalább tizenketten kopácsoltunk, ahogy csak bírtunk. Forgácsdarabok pattogtak mindenfelé, a fejemben pedig zakatolt a kérdés, hogy fogom ezt megcsinálni, befejezni? Hogyan lesz ebből a megmunkálatlan darabból mesés hangzású líra?
Őszintén, fogalmam sem volt, mint csinálok. A hangszerkészítő mutatta a mozdulatokat, én pedig igyekeztem követni az utasításait: ezt hogyan tartsd, az hogyan járjon be egy ívet, nem kell izomból, figyelj oda a fára, legyél érzékeny arra, ő hogyan reagál a tevékenységedre, nem kell kapkodni, ez nem verseny.
A vésőt és kalapácsot követte a ráspoly, majd a fémreszelő, a citling és végül a csiszolópapírok, legalább 5 féle erősségben. Az egyetlen dolog, ami miatt egyáltalán nekiláttam a munkának és nem lendítettem a sarkoba, az az volt, hogy nem magamnak, hanem a számomra legfontosabb személyek egyikének készítettem. Pedig hidd el, annyiszor de annyiszor kedvem lett volna felállni és hagyni az egészet.
Közben sokszor eszembe jutott Isten és az a munka, amit velem, jobban mondva rajtam, bennem végez. Ahogy formál, ahogy vezet türelmesen. Velem ellentétben Ő tudja, mit miért csinál és nem fárad bele, akkor sem, ha a folyamat időigényes és lassú. Nagyon lassú. Nem megy el tőle az életkedve, amikor századjára, ezredjére veszi kezébe a citlinget, mert még mindig lát egy egyenetlenséget, amit csak ezzel a módszerrel lehet eldolgozni.
Sokféle csiszolópapírjával lankadatlanul simítja szúrós-szálkás íveimet, és nem adja fel. Velem ellentétben nem a leadási határidőkor hagyja abba a munkát, hanem akkor, amikor az tényleg elkészült.
És Ő el fog készülni. El fog készíteni. Ő volt az, aki bennem és Benned is, kedves Olvasó, elkezdte a munkát, amit sosem vesz félvállról, és amit befejez, mire visszajön értünk. A mi részünk ebben az alkotásban az, hogy beengedjük az életünkbe, maradjunk kapcsolatban Vele, és adjunk szabadkezet neki, tegyen, amit jónak lát. Mert Ő ért ehhez igazán.
Kommentáld!