"Akkor majd a farkas a báránnyal lakik, a párduc a gödölyével hever, a borjú, az oroszlán és a hízott marha együtt lesznek, és egy kisfiú terelgeti őket."
Az örök életről gondolkozva a legtöbb keresztény könnyen elragadtatja magát, és túlzásokba esik. Tudom, nehéz elképzelni, hogy túlzásokba lehet esni annak ellenére, hogy a Biblia tanítása szerint Isten a jelenlegi, földi tapasztalataink alapján elképzelhetetlen, teljes boldogságban és teljes békében eltölthető szó szerinti örökkévaló életet szán nekünk — hogyan lehet ezt még a túlzásokig fokozni? Valójában nem is olyan nehéz, mint hinnénk. Egyesek szerint szárnyakat kapunk a mennyben, mások szerint nem fogunk emlékezni a földön szerzett emlékeinkre... Kár ezen vitatkozni: mivel egyikünk se járt még az örök életben, ezért empirikus információnk nincs róla, hogy milyen is lesz valójában, a legjobb ha a Szentírásra támaszkodunk ebben a kérdésben.
A mai ige egy gyönyörű messiási próféciából származik, és nem kisebb dolgot állít, mint hogy Jézus uralkodása (értsd: az örök élet) alatt a vadállatok megszelídülnek, a zsákmányállatok összebarátkoznak földi ragadozóikkal, és ha ez nem volna elég, mindegyiküket egy kisgyermek fogja terelgetni a legelőn, mint egy nyájat. Mondhatnám, hogy "ilyen csak a mesében létezik", de itt van, kerek-perec a Bibliánkban. Rengeteg festőt megihlettek már ezek a képek, akik így, vagy úgy próbálták vászonra vinni az itt olvasottakat, de engem egyik sem fogott meg igazán.
Azt, hogy ezek a szavak tényleges állatokról szólnak-e (teljes mértékben elképzelhető) vagy metaforikusan értelmezendőek-e (ez úgyszintén) nehéz megmondani. Hiszem, hogy igen és igen. Ha a mai szakaszt metaforaként tekintjük, azt még a szó szerintinél is nehezebb elképzelni. Számomra viszont még az együtt heverésző állatok látványánál is több bátorítást ad az a kép, hogy a különféle bőrszínű, vallású, politikai és egészségügyi (stb.) meggyőződésű ember képes lesz békében és boldogságban együtt lakni, együtt hevernek, együtt lesznek, együtt esznek, és még a kisfiút se kergetik el maguk közül. Veszekedés, vitatkozás, egymás becsmérlése és lejáratása nélkül élnek. Szeretetben, békében.
Erről miért nem festett még senki képet? Ez szebb jövő, mint bármi, amit el tudnék képzelni...
Áldott napot!
Kommentáld!