A program a három évvel ezelőtti alkalomhoz hasonlóan könnyed időtöltésre, kikapcsolódásra, a találkozásokban rejlő feltöltődésre és nem utolsó sorban lelki töltekezésre adott lehetőséget.

Az egyházmegye különböző plébániai és lelkiségi közösségei, intézményei bemutató sátrakat állítottak, amelyeknél képekben adtak bepillantást életükbe, rájuk jellemző tárgyakat állították ki, de vetélkedőkre, rövid játékokra is hívtak, meglepetésekkel várták az arra sétálókat. Eközben mások hagyományos ételeket készítettek, hogy ebédre, de azon kívül is jussanak finom falatok.

A tizenegy órai megnyitó után a pódiumon plébániai csoportok léptek fel és énekükkel megadták az alaphangulatot a kertben. Az Úrangyala elimádkozására már mindenki az egyházmegye napja szeretetteljes, örömteli légkörében érezhette magát. Az ima után tartotta meg előadását György Alfréd MI kamiliánus pap, aki a mottó – „Áraszd ránk kegyelmedet Urunk!” – kapcsán fogalmazta meg, milyen a keresztény ember magatartását. „A kegyelem mindig árad, a mi feladatunk pedig, hogy észrevegyük. Ez folyamatos élet, a Jóisten szeretetnyelve, amiben benne vagyunk mi is. A kegyelem általunk is áradhat, ebben hinnünk kell. Isten annyira megbízik bennünk, hogy ránk árasztja kegyelmét, hogy utána ebben részesítsük mi is embertársainkat.”

György Alfréd kiemelte, Isten kegyelme az emberi természetre alapoz. „Isten kiválaszt téged mindenfajta hibáddal és erényeddel együtt, hogy a kegyelmet rajtad keresztül tudja árasztani. Ha kegyetlen a világ, az nem az Isten hibája, hanem valahol a miénk. Amikor nem engedjük át a kegyelmet az életünkön, akkor kegyetlenné válunk. (...) Nem a csalódások határozzák meg az életünket, hanem a megbocsájtások. Az öröm és a megbocsátás akarati döntés. Ha eldöntöttem, utána Isten kegyelme segíteni fog engem abban, hogy megvalósuljon. Minden embernek megvan a képessége arra, hogy jó legyen.A szépség és a jóság a szemlélődő tekintetében van benne. Ha te jó vagy, akkor látod a jót a másik emberben. Ha csak rosszat akarsz látni, akkor azt is fogod megtalálni a másik emberben. Mindenki megvizsgálhatja, mit sugároz át a másik emberre: Isten kegyelmét vagy a maga duzzogását? (…)

Amikor odamegyek az embertársamhoz, úgy tegyem, hogy közben megtanuljam tőle a szeretetgesztusát. Minden találkozásunkban tudunk tanulni a másik embertől. Milyen jó lenne ilyen szent alázattal közeledni egymáshoz, ellopni egymástól szeretetgesztusainkat, versenyezni azon, hogy kitől tudunk több szeretetgesztust tanulni...”

Ebéd után a plébániai csoportok folytatták előadásaikat a pódiumon, később Fehér Róbert és társa, majd a Carmina renascentia adott koncertet. Közben a Kossuth-kert főbejáratával szembeni Szent József-templomban a rendezvény elejétől csaknem a szentmiséig tartott a szentségimádás.

Az egyházmegye napja záró szentmiséjét a pódiumon mutatta be Schönberger Jenő püspök, jelen levő papjaival együtt. „A legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptunk, a kegyelem – mondta az áldozatbemutatás elején a híveknek. – De egymás számára is ajándék vagyunk, Isten ajándéknak teremtett mindannyiunkat.”

Szent Lőrinc vértanú emléknapja lévén, szentbeszédében azt a gondolatot emelte, miszerint a kegyelemért érdemes mindent feláldozni. „Jézus a legnagyobbat adta nekünk, a Szentlelket, a kegyelem teljességét, mindent. De ezért a mindenért nekünk is mindennel kell válaszolnunk.

Milyen szeretettel tudjuk az életünket Istennek odaadni? Nem a tettek nagysága, hanem sokkal inkább a szeretet mértéke teszi értékessé azt, amit mi felajánlunk.”

A szentmise előtt a hívek kaptak egy-egy cetlit, amelyre felírhattak egy-egy olyan lelki ajándékot, amit a nap során kaptak, megéltek. Ezeket a cetliket a szervezők héliumos léggömbökre kötötték, a léggömböket pedig kiosztották áldozás után. Együtt, egyszerre engedték az ég felé a hálateli szavaikat hordozó léggömböket, ezzel jelképezve az egyházmegye napja nyújtotta kegyelemteljes együttlétért megfogalmazott hálaimáik felszállását.

Forrás és fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír