53 évvel ezelőtt, 1968. szeptember 23-án halt meg San Giovanni Rotondóban Francesco Forgione, azaz Pio atya. A már életében legendássá vált kapucinus szerzetesről Szpisják Péter Pál kapucinus szerzetessel beszélgettünk.

Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy nincs még egy olyan szerzetes a 20. századból, aki akkora hatást váltott volna ki az emberekből, mint Pio atya, akiről számtalan legenda és történet kering a mai napig. Halála évfordulójának napján ünnepli őt a katolikus egyház – napra pontosan 53 évvel ezelőtt hunyt el. 1999-ben boldoggá, majd három évvel később szentté avatta őt az azóta szintén szentté nyilvánított II. János Pál pápa. (Aki fiatalkorában meglátogatta az addigra már híres szerzetest és az elmondások alapján Pio atya megjövendölte a lengyel papnak, hogy később pápa lesz belőle. Mint olyan sok más történetnél, itt is sok az ellentmondó információ.)

Pio atya testileg és lelkileg is rengeteget szenvedett, élete tele volt csodákkal és megpróbáltatásokkal: 1918-ban – 31 éves korában –  sebek – azaz stigmák – jelentek meg kezén, lábán és oldalán, amelyek egészen a halálát megelőző hetekig jelen voltak testén. Nem csak testileg, lelkileg is sokat szenvedett, sőt a Vatikán is sokáig gyanakodva figyelte őt, egy ideig eltiltották a nyilvános misézéstől és a gyóntatástól is.

A legtöbb tanú által igazolt  rendkívüli jelenségea gyónók lelkének, gondolatainak tökéletes olvasása, valamint a bilokáció – azaz egyszerre két helyen való jelenléte volt. A magyarok számára különösen fontos Mindszenty József bíborossal való találkozása, amely a szentté avatási eljárás dokumentumába is belekerült. 

Pio atya személyéről és arról, hogy mit tanulhat tőle a ma embere, Szpisják Péter Pál kapucinus szerzetessel beszélgettünk:

Önnek személy szerint mit jelent Pio atya személye?

Számomra, mint kapucinus szerzetes számára, Pio atya rendtárs, talán a legismertebb, csak a rendalapító Assisi Szent Ferenc előzi meg őt ismertségben, de ami még személyesebb, hogy egy lelki mester. Ha betérünk San Giovanni Rotondóban a Kegyelmek Anyja ötvenes években épített templomába, a bejárat közelében, bal oldalt egy egész alakos Szent Pio-szobrot találunk, amelynek a talapzatára az van írva: „Mindenki mondhatja, hogy Pio atya az enyém”. Tanítómester, példakép, segítő a számomra, hiszen hitünk szerint ő él Isten előtt, és jósággal tekint rám, ránk, akiknek a sok szent közül éppen rá rezonál a lelkünk.

Mi lehet az üzenete Pio atyának a ma emberének? Mi az, amit tanulhatunk Pio atyától?

A mai kor nagyon jelentős tanítást, buzdítást kaphat Szent Piótól. A kirakatok, a reklámok, a külsőségek világában Szent Pio a lényegre tanít. Ő egyfelől úgy beszélt önmagáról, mint aki önmaga számára is titok, másrészről pedig – amikor megcímkéztük őt, mint ’a csodák szentje’, a ’titokzatos karizmatikus’, ’a garganoi stigmatizált’ vagy ’egy misztikus szent’ – ő magáról, egy lelkivezetőinek írott levelében azt írja, hogy „én egy Istenbe szerelmesedett ember vagyok”. Minden külsősége, sajátos adománya utánozhatatlan számunkra, hiszen azokat Isten vagy adja, vagy nem.

Viszont egyetemes távlatokban Pio atya az Istennel való szeretetkapcsolatra hívja fel a figyelmünket. Mi más lenne a stigmatizációja, mint az Isten iránti bensőséges, egész lényét átjárt és átformáló szeretetének megjelenése a testében. S ez arra is int, hogy az istenszeretetnek külsővé kell válnia, de a mi életünkben a felebaráti szeretet által. A Szent Ferenc rendelő előbb, majd a Szenvedés enyhítésének (kór)háza is, az imacsoportok megszületése az istenszeretet külső megjelenítésének irányát adja.

5+1 ok, amiért Pio atya különleges

Melyek azok az értékek, amelyek leginkább jellemezték Pio atyát?

A korábban mondottakból kiindulva első helyre az istenszeretetét teszem, de még felsorolnám a szenvedő emberiséggel való együttérzését, Egyház-szeretetét, kitartását, hűségét, sziklaszilárd engedelmességét Isten felé és Isten akaratának közvetítői felé.

Ön személy szerint mit gondol Pio atya csodáiról, a sebeiről, a bilokációról?

Fontosak számunkra! Szent Pio atya egyszer azt mondta, hogy ő olyan, mint ’egy csali’. Ilyenek vagyunk, kellenek a különleges dolgok, hogy megragadják figyelmünket, hogy megérintsenek bennünket. Ezek a természetfeletti jelenségek arányosak Szent Pio missziójával, de nem tartoznak a lényeghez. Szerintem a lényeg az Isten felé való szerelme, de ez számunkra önmagában jelenleg talán nem elég izgalmas, ezért kellenek azok. Persze funkcionalitásuk is van, hiszen a lélekbe látás segítette gyónóit valóban megtérni, bilokációi által üdvösséges találkozásai voltak szükséget szenvedő emberekkel, stigmái fájdalmait hordozva folyton engesztelt a bűnökért. 

Habár Pio atya már több, mint ötven éve nincsen közöttünk,  töretlen a népszerűsége. Ezt Ön minek tudja be?

Mert igaz, hiteles ember, szerzetes, pap volt.

Pio atya titkos stigmája

Archívum