Vajon lesznek-e százhatvannyolcan? Vannak-e Szegeden sokan, akik imádkozni szeretnének a városukért és közösségük megújulásáért? Az Adoratio csoport, valamint az oktatási és a pasztorális helynökség szeptember 13. és 20. között 168 órás szentségimádásra hívta a plébániai közösségek, iskolák, szerzetesrendek, baráti társaságok, családok, lelkiségi mozgalmak tagjait.  

Nem egyesek maratoni imáját kérték, hanem azt, hogy a közösségekhez tartozó hívők töltsenek egy-egy órát a Szent József-templomban a kihelyezett Oltáriszentség előtt. Vasárnap estig bárki bekapcsolódhatott az imába, a templom nyitott ajtókkal várta a betérőket.

Érkeztek is egész héten át a hívők. „Még az éjszakai és a hajnali idősávokban is 20-30 ember imádkozott a templomban” – mondja Gyuris Gellért, az egyik főszervező. „Néhány nap múlva Jézus ismét bement Kafarnaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. És olyan sokan gyűltek össze, hogy nem volt már hely még az ajtó előtt sem” (Mk 2, 1–2). Ez a kép jelent meg Serfőző Levente, a kezdeményezés másik főszervezője gondolataiban, amikor esténként ellátogatott a szentségimádásra. „Jézus betért Szegedre, és mi egyre többen jöttünk el hozzá” – fogalmaz.

A hét zárómiséje hálaadás volt azért, hogy megvalósulhatott ez a 168 órán át tartó ima az Eucharisztia körül. Kiss-Rigó László volt a szentmise főcelebránsa és szónoka; Serfőző Levente oktatási helynök és a házigazda jezsuita atyák koncelebráltak. Az asszisztencia tagjai között ott voltak a Szent Gellért Szeminárium papnövendékei is.

Az eredeti tervek szerint „ma fejeződne be a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelynek hetét szentségimádással töltöttük. Hálát adunk érte, és azért is, hogy az Eucharisztia ünneplésére mindennap lehetőségünk van” – köszöntötte a püspök az egybegyűlteket.

A főpásztor az evangéliumról tanított, s ehhez a bencés Regula egyik bölcsességét hívta segítségül, amelyre a Pannonhalmi Főapátság egyik bora, a Hemina is utal.

Az evangéliumban a szőlőmunkások azon méltatlankodnak, hogy a reggel óta dolgozók is ugyanannyi bért kapnak, mint a később munkába állók. A Regulában pedig ezt olvassuk: „Kinek-kinek saját ajándéka van Istentől, az egyiknek így, a másiknak meg amúgy, (…) és eszerint minden egyesnek elég lesz napjában egy hemina bor.” A szőlősgazda megadja, amit ígért, a munkások jó bért kapnak a fáradozásaikért. Miért nem tud az ember örülni annak, hogy neki is jó fizetségben van része, és más is jól jár? Jézus ugyanis mindenkit meghív, megszólít. Aki meghallja a hívását és válaszol, akiben megvan a jó szándék, azt elvezeti az élet céljához, és nemcsak az igazságosság szerint neki járó mértékben, hanem jóval afölött részesíti szeretetben, gazdagságban. Mint tudjuk, a hemina bor sem pontos mértékegység, hanem személyre szabott mennyiség. Mindenkinek annyi, amennyi felemeli, megvidámítja, erővel, kreativitással ajándékozza meg, bölccsé és boldoggá teszi.

„Isten végtelenül gazdagon megjutalmazza az üdvözülő embert, akit az az érzés tölt be, hogy megkapta Istentől mindazt a jót, amit befogadni képes. Isten gondolkodását kell megértenünk, aki Krisztusban egészen közel kerül hozzánk, és párbeszédet kezd velünk, magához emel minket” – zárta beszédét Kiss-Rigó László.

A 168 órán át tartó szentségimádás véget ért, de Serfőző Levente azzal búcsúzott, hogy lesz folytatás. Bejelentette, hogy a jövőben a hétfői adoráció nem ér véget éjfélkor, mint eddig, hanem 24 órásra bővül. „A szemünk előtt pedig ott lebeg, hogy folyamatossá tesszük a 168 órás szentségimádást” – tette hozzá.

*

Az eucharisztikus kongresszus eredeti időpontjára tervezett szentségimádást augusztus elején hirdették meg, és a hónap közepére már megtelt az idősávok kétharmada. Az volt a fontos számunkra, hogy valamiképpen továbbvigyük az előző három év készületét, amikor találkozókkal, imaalkalmakkal, a szentségimádás iskolájával és eucharisztikus lelkinappal igyekeztünk közelebb kerülni az Eucharisztiához. Mindez sok erőt öntött belénk. Úgy gondoltuk, nem mehetünk el tétlenül amellett a hét mellett, amely a NEK időpontja lett volna, ha nem szól közbe a világjárvány. Ki akartuk fejezni valahogyan, hogy itt vagyunk, és továbbra is készülünk az eseményre. Azt tapasztaltuk, hogy megmozdult Szeged, és megnyilvánult, hogy a hívekben ott él a vágy a szentségimádás iránt, megvan bennük az akarat, hogy találkozzanak a városba betért Jézussal – fogalmazott Serfőző Levente. Azt is elmondta, hogy ő a városért, „Szeged pünkösdjéért” imádkozott, mert szükség van a kegyelemre ahhoz, hogy a sok-sok közösség és lelkiségi mozgalom a kegyelem ajándékának köszönhetően képessé váljon az együtt gondolkodásra, az együttműködésre.

Gyuris Gellért így foglalta össze az egyhetes esemény tapasztalatait: „Többen jöttek, mint reméltük. Valamit elindított az Úristen Szegeden. Egy héten keresztül folyamatosan ott voltunk az Eucharisztia körül. Ez a forrásunk, amiben megmerítkezhetünk. És az Oltáriszentség előtt nemcsak mi, hívők vagyunk együtt, hanem Jézus is velünk van.”

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír