„Elvevém
azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megevém azt; és az én számban olyan
édes vala mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredék az én gyomrom.”
(Jelenések könyve 10. fejezet 10. vers)
Könyvet
enni? Ez elég bizarr. No, de ne ijedj meg, Isten nem fog könyvet etetni velünk.
Ez csupán egy kép, ami azt fejezi ki, akár itt János apostolnál, akár korábban
Ezékiel prófétánál (Ez.3:3), hogy az általuk közvetített isteni üzenet bizonyos
csalódást okoz majd számunkra.
Azaz,
próféciájuk első hallásra örömmel tölti el az embert, de jobban a mélyére ásva
szomorúságot okoz. S hogy miként és miért lehet az evangélium egyszer örömhír,
másszor gyászhír?
Úgy,
ahogy a tanítványok is tették Jézussal. Örültek a csodáinak, a gyógyításoknak,
ámulattal hallgatták a bölcseket megszégyenítő tanításait, de a kereszt nem
illet bele a Messiásról és a földi paradicsom helyreállításáról alkotott
illuzórikus elképzelésükbe.
„Pedig
mi azt reméltük, hogy ő az, aki meg fogja váltani az Izráelt” (Luk.24:21) –
mondta a két emmausi, „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot
Izráelnek?” (Apcsel.1:6) – kérdezte a tizenegy közvetlen még a mennybemenetel
előtt is.
Ők
azért csalódtak, mert olyat vártak, amit Jézus soha sem ígért. Csalódtak, mert
nem, vagy csupán felületesen bíztak Benne és sokkal inkább saját vágyaik és
elképzeléseik megvalósulásában.
De
mi a helyzet velünk? Vajon nekünk is vannak ilyen hamis elvárásaink Istennel
szemben? Nekünk nem árthat a COVID, mi nem lehetünk munkanélküliek, stb. Aztán,
ha mégis megbetegszünk… Vajon nekünk is van előre megírt forgatókönyvünk Jézus
visszatérését illetően? Az utolsó pápa, a vasárnaptörvény… Aztán, ha másképp
alakul…
És
a nagy kérdés; miként lehet elkerülni az ilyen csalódást?
Az
idő számolgatása és az aktuálpolitikai események lesegetése helyett életünkkel,
talentumainkkal mutassuk be és adjuk tovább szeretetét. Mert „Boldog az a
szolga, akit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.” (Máté 24:46)
Áldott napot!
Bejegyezte:
Szilárd
–
október 21, 2020
Kommentáld!