Testvéreim! Amikor mi a Szűzanyát tiszteljük, tudnunk kell: azt szeretjük, tiszteljük, becsüljük, aki a Szentháromság egy Istennek a legszebb és legdrágább teremtménye. Őfeléje fordulunk tisztelettel, aki a mi megváltó Krisztusunknak a szemefénye, az Édesanyja. Ezért nem fél az Egyház a Mária-tisztelettől. Nem félünk attól, hogy ünnepeket ülünk a Szűzanya tiszteletére, s újra meg újra összejövünk köréje, sőt, minden áldott reggel – a szentmisére – hozzá jövünk haza, az ő templomába, hiszen ez a templom az ő tiszteletére van szentelve. Mert ő a Szeplőtelen, aki anyaságát és a maga – mindegyikünket megelőző – elsőségét nem hibázza el, nem él vele vissza.

Ma az ő nevenapja van. Mégpedig azért ma, mert 1683-ban ezen a reggelen Bécs fölött, a Khalenbergen lévő Szűzanya-kápolnában vett részt szentmisén az a három hadvezér, akik tudták, aznap a döntő csatára kerül sor köztük és az iszlám között. S ezen a napon a keresztény seregek legyőzték a törököket, és ezzel közel 250 éves török előrenyomulás után megkezdődött a törökök vereség sorozata. Ezért a pápa elrendelte ezt az ünnepet, annak érdekében, hogy az egész világegyház emlékezzék erre a napra, s feledésbe ne menjen, hogy most is, mint annak idején Nándorfehérvárnál és Lepantónál, Mária nevének a segítségül hívásával indultak harcba a katonák Krisztusért – és győztek!

Nem is lehet pontosan megmondani, hogy a Szűzanyát hány néven tudjuk szólítani! Ő nekünk nem egyszerűen Mária, hanem ő a Boldogságos, az Isten Anyja, akinek köszöntésére egész litániát tudunk mondani, sok-sok szebbnél szebb névvel! És minél idősebb valaki a hitben, annál inkább tudja, hogy ezeknek a neveknek története és jelentése van. Mindegyik név mögött ott az Egyház tapasztalata: a Szűzanyáról még ezt is el lehet mondani. Mert ő ez is!

A Boldogságos Szűz Mária megismerése általában úgy kezdődik, hogy a bajban megtapasztalja az ember: ő tényleg segít! Tényleg vigasztalója a szomorkodónak, gyógyítója a betegnek, segítője a nehézségekkel küszködő embernek. Lassan nyílik rá az embernek a szíve arra is, hogy ő királynő is. S mivel megvan benne minden tökéletesség és szépség, s leginkább a virágoké, Mária a virágok úrnője: titkos értelmű rózsa, liliom a tövisek között... Ismeri az emberi fájdalmat is. Mindent. Az özvegységet is. Az árvaságot is ismeri.

Merjük őt segítségül hívni. És ezt a szentmisét most odaadjuk neki, tiszteletünk, szeretetünk és annak jeleként, hogy ismerjük őt. Olyan jó lenne, ha mindegyikünk odatenné emellé azt a köszönetet, ami a személyes tapasztalatainkból fakad, emlékezvén arra, hogy mennyi és milyen nehéz helyzetekben segített nekünk már ő, a betegek gyógyítója, a szomorúak vigasztalója, az angyalok Királynője, a mi égi Édesanyánk.

Hálát adunk érte a Szentháromságnak meg az Úr Krisztusnak, hogy nekünk adták őt. Kérjük meg a Szűzanyát, fogadjon el minket és segítsen abban, hogy jó testvérei tudjunk lenni egymásnak, jó testvérei az Elsőszülöttnek, a föltámadott Krisztusnak. És jó gyermekei neki, a mennyország Királynőjének. Amen.