Gyümölcsoltó Boldogasszony

Szentlecke Zsid 10,4–11. Evangélium Lk 1,26–38.

Testvéreim! 1996 éve annak, amit Szent Lukácstól az imént az evangélium olvasásakor hallottunk. Ez az a pillanat, amikor Gábriel betoppan Máriához. Kívülről és első pillantásra úgy tűnik, hogy egy váratlan eseményről van szó, Mária zavarba jön. Valami történik, ami véletlennek tűnik, és ki tudja mi lesz belőle? – Holott amióta Isten az embert megteremtette, és az ember elveszett a bűn miatt, azóta semmi más nem történt: a Mindenható Isten ezt a pillanatot készítette elő.

Nem tudjuk pontosan, mennyi idő telt el a bűnbeesés és az Ige megtestesülése között. De annyit tudunk, hogy százezer évekről van szó. Rengeteg idő! Attól a perctől kezdve, amelyben Ábrahám megkapta az áldásnak az ígéretét, mintegy kétezer év telt el addig, amikor Gábriel jött és Mária „igen”-t mondott. – Ezzel megváltozott az emberi történelem. Nagyon jól kifejezi ezt az, hogy az időt ettől a pillanattól számoljuk. Jó lenne eltenni az emlékezetünkben, hogy a szekularizáció, az a törekvés, hogy Istent kihagyjuk az életből, lekoptatta ugyan a dátum elől „az Úr esztendeje” szavakat, a szívünkben jó odatudni az évszám mellé: idén az Úr 1996. esztendeje van.

S amit még nagyon fontos tudni: Gábriel nem vaktában, véletlenül jött Máriához. Az Úr nem azt mondta: „Gábriel, van egy gondolatom, menj és keress valakit a földön, aki ezt a gondolatot fölfogja!” Gábrielnek nem kellett kutatómunkát végeznie ahhoz, hogy rátaláljon Máriára. Isten üdvözítő tervében öröktől fogva ott van ez a szeplőtelen Mária, aki a megtesült Igét fogadni fogja.

Azok a százezer esztendők, melyek eltelnek a bűnbeeséstől az Ige megtestesüléséig, készítik nemzedékről nemzedékre Máriát, az Isten templomát. Gábriel tehát adott címre megy. A Boldogságos Szűz pedig, jóllehet pontosan nem tudhatta, mire készíti fel őt az Isten, sejtette, hogy nagy dolgot tervez vele. Mert érzékelte, hogy más, mint a többiek: a bűntelenséget, a szeplőtelenséget érzékelnie kellett. És amikor Gábriel jön a nagy üzenettel: „szűz lévén anya leszel és a fiad király lesz, uralkodó lesz!” – nem vitatkozik, hanem boldogan fogadja az Igét. A történelem pedig, és ez a mindenség, a legtávolabbi csillagvilág is, ebben a pillanatban, Mária „igen”-jére megkapja elsőszülöttét, Urát.

Aki hisz, amikor „igen”-t mond a hallott isteni szóra, Máriának ezt a nagy tettét ismétli meg. Aki pedig nem fogadja el a hitet, vagy halálos bűnt követ el, az megismétli a bűnbeesést, a paradicsom elvesztését. Amikor az ember bűnben van, igazában nincs az üdvösség idejében. A megtérés pedig – akár a keresztséggel, akár egy jó szentgyónással visszavezeti az embert az Úrnak az idejébe. Nagyon szükségünk van a Boldogságos Szűz közbenjárására és példájára, hogy azt az isteni tervet, amely öröktől fogva üdvözíteni akar bennünket, fölismerjük, befogadjuk, „igen”-t mondjunk rá, és engedjük, hogy bennünk is megtegye az Úr azokat a csodákat, melyeknek a vége az üdvösségünk. Amen.