„Mi pedig
az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra
elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.”
Vajon
kire fog hasonlítani a gyerek? – tette fel beszélgetésünk közben a kérdést
egyik babát váró ismerősünk. – Olyan jó lenne, ha az apja kék szemét, logikai
készségét, a nagyapja nyugodt természetét, a nagyanyja jó nyelvérzékét, és az
én szőke hajamat és kézügyességemet örökölné…
Hát
igen, vannak olyan - főleg fizikai - tulajdonságok, mint szem-, vagy hajszín,
elálló fülek stb., melyeket génjeinkben hozunk magunkkal és melyekre semmi
befolyásunk nincsen.
De
ami az alaptermészetünket és készségeinket illeti, ma már bizonyított tény,
hogy ezekre sokkal nagyobb hatása van a korai években a családi légkörnek,
annak, hogy otthon mit néz, mit lát, mit hall a gyermek, majd később a
környezet befolyásának.
Így
az, hogy úgy viselkedek, mint az apám, vagy, hogy úgy beszélek, mint az anyám, az
nem örökletes tényező, hanem a tőlük látott, mélyen belém vésődött minta
továbbélése.
S
hogy lehet-e ezeken változtatni? Egy izgága ember válhat-e megfontolttá, egy
durva szelíddé, egy önző gondoskodóvá, a bűnöző szentté?
A
Szentírás alapján a válasz egyértelműen: IGEN!
Saul
pálfordulása bátorító üzenet ma: ha hozzá hasonlóan mi is egyre többet
szemléljük, ha egyre inkább gyakoroljuk Jézus odaadó szeretetét, akkor átélhetjük
Isten Lelkének átformáló erejét, mely által napról napra kiábrázolódik bennünk
Mennyei Atyánk képmása.
De
jó lenne, ha mindenki az Ő vonásait látná meg rajtunk, bennünk!
Ádott napot!
Kommentáld!