Múljék el, Uram, izzó haragod, szánd meg népedet!







Egyedül csak téged akarlak.



Szent Ágoston püspök negyven éves koráig menekült a kereszténység elől. Édesanyja, Szent Mónika, nagyon szerette ezt a fiát is, és mint okos és jó anya nem akart megelégedni azzal, hogy erre a világra megszülte rendkívüli szellemi képességekkel megáldott gyermekét, aki a keresztség elhanyagolásával, érzéki élvezetekkel rabosítva önmagát, el sem indul az örök boldogság útján, tehát oda bejutni sem fog.

Az édesanya elől Afrikából Európába menekült, Itália északi városába, Milánóba. Az édesanya oda is utánament. Sírt, könyörgött neki, de a fia hajthatatlan maradt. Az egyetemen az ékesszólás tanára volt. Híres ember. Szórakozott léha magánéletében.

Az édesanya a város püspökéhez, Szent Ambrushoz fordult segítségért. Ő így vigasztalta: Ennyi könny és imádság gyermeke nem veszhet el. Negyven éves korában Ágoston hangot hallott egy félretett szentírási könyvtekercs közelében:

„Vedd és olvasd!”

A kegyelem megragadta akaratát. Nemcsak elolvasta az addig elutasított isteni szót, hanem szívből megtért. Megkeresztelkedve Isten gyermeke lett, majd pappá szenteltette magát. Rengeteget prédikált, írt. És ekkor volt igazán boldog. Így fogalmazta meg ezt a nagy élményét:

„Önmagadért teremtettél minket, ó Isten, és nyugtalan a mi szívünk, amíg tebenned meg nem nyugszik”

A francia forradalom alatt született Vianney Szent János. Ő szellemileg egyáltalán nem volt kiváló. De nagyon kereste Istent, mert Isten vonzását érezte. Ő így fogalmazta meg élményét:

„Minden kívánság, mely szétszórttá tesz éjjel és nappal, valójában csalóka árnyék. Miképp éj sötétben őrzi a fény iránti vágyát, úgy szívem mélyén tudattalanul egy hang visszhangzik Téged, akarlak, egyedül Téged! Ahogy a vihar a nyugalmat keresi, miközben még minden erejével hadakozik ellene, így lázadok és küzdök én is szereteteddel szemben, s mégis kiáltok: Téged akarlak, csakis Téged”