„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
János evangéliuma 14. fejezet 6. vers
Pont
ez a lényeg, hogy csak Rajta keresztül. De Rajta keresztül mehetsz.
Szabadon, elfogadottan, úgy, ahogy vagy. Mert Ő ezért jött, hogy végre
felhagyjunk az állandó küzdelemmel, amit Istennel szemben folytattunk,
hogy végre békét kössünk Vele, és hazataláljunk Hozzá.
Hogy
összetörjön a zsarnok kényúr képe, és végre meglássuk a szerető Apát,
aki rohan felénk az úton. Aki magához ölel, visszafogad, megbocsát,
ruhát, gyűrűt, sarut ad. Lakomát. Megbecsülést. Életet. Aki nem
hánytorgatja fel a múltat, hanem kegyelemmel és megbocsátással segít a
feldolgozásban, és abban, hogy tovább tudjunk lépni. Aki új irányt ad,
küldetést, életcélt, bizalmat. Aki minden tőle telhetőt megtesz azért,
hogy végre azok lehessünk, akiknek megalkotott minket: Emberek, az Ő
képmásai.
Ebben
a megterhelt időszakban, amikor egyre nagyobb méreteket ölt a
vírusfertőzöttek, és velük együtt azoknak a száma, akik emiatt
veszítették életüket, egyre sürgetőbben hangzik ez az ige. Induljunk el
Krisztuson keresztül az Atyához!
Mert
igazán Rá van szükségünk, a Vele való találkozásra, nincs rajta kívül
biztos pont ebben a feje tetejére állt világban. Ma reggel maga Jézus
hív minket erre az utazásra. Itt az ideje csomagolni!
Áldott napot!
Bejegyezte:
Sz-Cs. Andi
–
október 18, 2020
Kommentáld!