Előadásaiban többek között arról beszélt, hogy közel kétezer esztendő telt el, mire az agykutatók között egyfajta konszenzus alakult ki abban, hogy miként segíti a kultúra, a spiritualitás – s benne az imádság – az ember kreativitását.

Csókay András saját tapasztalata alapján hangsúlyozta: a tanulás, bármennyire is szükséges, önmagában kevés. A kreativitáshoz intuícióra is szükség van, ami viszont gazdag belsőt feltételez, de ez a kulturális örökségünk megismerésével, Istenhez való odafordulásunkkal jön létre. Az Istennel való kapcsolat pedig legfőképpen a vele való beszélgetésben, vagyis az imádságban valósul meg.

A szombat délelőtti előadás a Pekár József fafaragó mester által készített „Covid-rózsafüzér” ünnepélyes átadásával kezdődött. A rózsafüzérszemek a szepsi kiserdő fáin nőttek: voltaképpen a tölgyfalevelekre rakott darázslepkék lárvagubanccá formálódott gömbjei, amelyek télen a földre hullnak, hogy tavasszal új lepkéknek nyújtsanak fészket. Külsejük hasonlít a koronavírus alakjára.

A rózsafüzér keresztje is a szepsi vidék fáiból készült – üzenete ennek is sokatmondó: ahogyan erdőink, folyóink és hegyeink összekötik a soknépű Kárpát-medencét, úgy kell összefognunk mindnyájunknak – határon innen és határon túl – különösen most, készülve a Budapesten megrendezendő 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra.

Augusztus 20-án, miközben Csókay András Budapesten, a Szent István téren mondott tanúságtételt, Szepsiben a hívek – áldást kérve a rózsafüzérre – érte is imádkoztak. Augusztus 27-én a Mária Rádió közvetítésében hangzott az imádság, éppen akkor, amikor a professzor Szepsin keresztül utazott Jászóra, ahol este és másnap tanúságtevő előadást tartott.

Apró mozaiktörténetek, amelyek imádságra ösztönöznek, hogy a Kárpát-medence népei a történelem sebeire bátran keressék és találják meg együtt a gyógyulás forrását Budapesten az eucharisztikus Krisztusban – írta összefoglalójában Gábor Bertalan atya.

Szöveg és fotó: Szepsi Római Katolikus Esperesség

Magyar Kurír